Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - MÁSODIK RÉSZ. Alaktan

I 10 Második rész. álu- (kormányoz, án-d), málu- (kimúl, mán-d), urulu- (gurul, urun-d), verulu- (rémül, ver und) stb. ß) Az 7/ végűek, pl. zz/z- (eszik), Azzz- (lát, kán-d helyett kand). 6. /T alakban kapják «^ az zz, 77/, r, / végű gyenge-ragozásu igék, ha ezen végzetet csak egy rövid szótag előzi meg, a mikor is az / elváltozik z'-re, pl. vil (árul, viw — viTT pro vil-t), kai (tanul, kaYY), tin (eszik, tin-Y), czz- (mond, en-Y=en-d), «77/- (romlik, «77'), pcYu- (nyer, peYY). Ide tartozik: pélu- (kakál, pen-Y), inti- (borjadzik, ínY). ßJ A In, llu végű gyengeragozásuak, a mikor is az /, // átváltozik zz-re, pl. pölu- (hasonló, pón-Y), siwlalii- (csórál, surlan-Y), kollu- (gyilkol, kon-Y), sella- (száll, scn-Y), vellu- (győz, ven-Y), z/z'/-, 7zz7/zz (áll, nin-Y). Kivétel sollu- (szól, solli), a melyből a hiatus üző n miatt solli-n-én helyett és mellett sonn-én lett. A múlt időnek második képzője i önhangzó, a mint említők. Hogy ezen képző az elsővel egykorú és nem abból származott, mutatja az, hogy az i önhangzós múlt-képző csaknem minden testvérnyelvben megvan a t képző mellett ; és hogy magában a tamulban ugyanazon igénél előfordul mindkettő, pl. iru-nd-én (voltam) mellett ir-íi-n-én pro ir-i-n-én (valék), tér-i — tér-n-du (derül-t). Ezért én a tamul önhangzós múltat a magyar önhangzós múlttal egyeredetünek tartom. Mi a latin nyelv behatása alatt imperfectumot csináltunk belőle ; a tamul a t-s múlttal egyjelentésben használja olyan igéknél, a melyeknél a /, tt kellemetlen hangzású volna, ilyenek : aJ azon gyengeragozásu igék, a melyek végzete kku, ngu, ssu, tta, tta, ppu, mbu, mmu, nnu, nnu, YYu, llu, pl. tékku- (dug, tékk-i), nókku- (né-z, finn näköa), nikku- (lök, távolít), 7iákká- (nyal), inangu (beleegyez), nassu- (vágyik), kattu- (köt), kuttu- (szúr), pannu- (tesz), tuppu- (töp), nambu- (remél), tummu- (tüsszent), pinnu- (fonyol), suYYu(beletakar), tallu- (tol), villa- (nyílik). Kivétel : kollu- (vesz, kond-), kallu- (lop, kalózkodik, katt-) stb. Könnyű megérteni, hogy tckk-i-n-én kellemesebb hangzású, mint volna pl. tékku-tt-én stb. ß) A gu, su, du, nu, du, Yu, vu végűek, ha e végzetek előtt több rövid szótag (pl. tavain- téved), vagy egy hosszú szótag (pl. égu- hág, pésu- beszél) vagy egymással hangzó van, pl. kanYu- (rothad), crludu- (ir), andu- (közeledik), ulávu- (sétál, lépik), tédu- (keres), pénu- (bán, gondoz) stb. Kivételek: nagu- (nevet, nakk-i), tagu- (illik, takk . . . gerundium nélkül), pödu- (vet, dob, pótt-), pódu- (elég, pond). Egyes. 1. sz. idi-tt-én (üt-ött-em) 2. sz. idi-tt-áy (üt-ött-él) MINTÁK. Megtisztelő. idi-tt-óm idi-tt-ir idi-tt-óm. idi-tt-irgal. idi-tt-árgal. idi-tt-ana (idi-tt-adu). Többes. 3. sz. idi-tt-án | nő idi-tt-ál ( dolog idi-tt-adu (üt-ött) idi-tt-ár ÖNHANGZÓS MÚLT Pésu- (beszél). Egyes. Megtisztelő. pes-in-őm pés-in-ír pés-in-ár Többes. 1. sz. pés-i-11-én 2. sz. pés-í-11-áy 3. sz. pés-in-án | nő pés-in-ál \ dolog pés-in-adu (összevonva pés-in-óm. pés-in-irgal. pés-in-árgal. pés-in-a vagy pés-in-adu. pés-iYYu) Körültekintés. A maleiyálam nyelvben a múlt időképző CALDWELL szerint lényegileg egy a tamuléval s az eltérés csak hangtani, pl. a tamul nd a mai. nyelvben nnu, tam.