Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - MÁSODIK RÉSZ. Alaktan

Igetan. 85 A többi társnyelvre nézve forrásaim hiányosak lévén, igeszerkezetüket nem tárgyalhattam. Észrevétel. A föntebbi dél-indiai időképzőkkel fut, uts, cl, át) azonosíthatók az éjszaki turánságból : 1. magyar sz (<j) és d vagy gy (dí) a következő rendhagyó igékben : e-sz-ik, í-szi-k, al-sz-ik, te-sz, ve-sz, ví-sz, lii-sz, va-gy-on (pro val-d-on), va-gy-n-ak, székelyesen va-d-n-ak stb. 2. Vogul : áy-s-ém (i-sz-om), VuV-s-ém (— nil-ut-én, áll-ok). 3. Osztják: té-d-em (kann, tin-utt-éne, tam. tin-gir-én, eszem). 4. Mong. : ide-)-änä-bi (eszem), ii-jänä-bi (iszom), Csuvas bol-ad-ip (leszek) stb. A Tamul-féle nyelvekre nézve e képzőt az udu középre és idu (ez) közelre mutató elemből származtatják a tamulisták, míg a múlt időkéjJ^őjét a távolra mutató adu (az)ból, s azt hiszem helyesebb eredetet, ha már ilyent keresünk, nem is találhatni, mert a turáni ige igen is nomen verbale természetű s így meghatározásánál a mutató elem egészen helyén van. 34. §. A MÚLT IDŐ (irandagálam). A múlt idő képzője kétféle, az egyik t, d mássalhangzó s ennek módosulata, a második pedig az i önhangzó, a melyhez az önhangzón kezdődő ragok előtt hiatus üzőül n vagy y járul. Az első időképző többféle módosulást szenved az ige végzete szerint, így : 1. tt alakban kapják a) azon keményragozásu igék, a melyek a-11 kívül egyéb önhangzóval vagy mássalhangzóval végződnek, pl. padé- (tanul, padi-tt-cn, tanultam), méf- (legel), valad- (nevel), tid- (végez), kád(karczos), pád- (néz, vár), viré- (terít), padeé- (teremt), udeé- (zuz), udeé- (rúg), padu(fekszik), udié- (ölt), velié- (világosodik, fehéredik), pié- (virágzik), kd- (véd, mong. khá-) stb. Kivétel: iné- (marad, örököl), mö- (üzül, büzül = szagol), a melyek múltja iru-nd, mó-nd /z-ezett. ß) A hangutánzó ismétlő igék, pl. pala-bala- (pillog), sala-sala- (zereg). Pala''- (erősödik), mand- (illatoz), habár nem hangutánzók is, tt-1 kapnak kivételesen palatt-én, manatt-éii. 2. nd alakban kapják a) az 77-végü keményragozásu igék, pl. nada(jár, nada-nd-én), mard- (feled, mong. marta-),piraé- (születik), ird- (meghal),(repül), ird- (kéreget), kadd- (gáz-ol és kas-ol, mongol guta-, török gec-), tird-, toTd (tár, föl-kitár), turd (visszavonul), payd- (1. képez, fejleszt, 2. fél) stb. ß) A gyengeragozásuak közül azok, a melyek ei, i és í önhangzóval vagy hosszú önhangzó után álló jy-vel végződnek, pl. adei- (nyer), al'i- (ért), őrli- (szűnik), sori(szór, csurog), asei- (izog), méy- (legel), páy- (ugrik), máy- (elvész), í- (ad) stb. y) Azon gyengeragozásuak, a melyeknél a ru vagy r, rlu vagy rl végzet előtt legalább két rövid vagy egy hosszú szótag van, pl. avirlu (old-ik, avirl-nd-én), umirlu(omlik, ömlik), scru- (érkezik), taviru- (távozik), tiru-, tír- (végződik), tárlu- vagy tárl(törpül), várlu-, vári- (áldva van). Kivételesen virlu- (esik, billen) is nd-1 kap d helyett. 3. d alakban kapják azon gyengeragozásuak, a melyeknél az rlu vagy y végzet előtt csak egy rövid önhangzó van, pl. arlu- (rí, sír, arlu-d-én), urlu- (szánt), torlu(tisztel), sey- (csinál),//^- (pesel; hull az eső), ney• (sző) stb. 4. tt alakban kapják azon du végűek, a melyeknél ezen végzetet csak egy rövid szótag előzi meg, pl. padu- (esik, szenved ; patt-én pro padu-d-én), kedu- (romlik, kett-). Kivételesen ide tartoznak: kél- (hall, kétt pro kél-d), mil (vált, 1 nitt), pódu- lök, pőtt), kallu- (lop, katt). 5. d alakban kapják a) az egyszerű lu végűek, a mikor is az / átváltozik re, pl.