Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

Bevezetés. LXXXIII a két lábat; lóháton gázoltam át rajta, hogy egy a várostól északnak fekvő hegyre eljussak, melyen egy pagoda áll és egy rombadült miau. A hegyről a város pittoresque képet nyújt nehézkes falaival, melyek a folyó tekervényeit követik. Négy oldalról széles völgyek nyílnak, jól irrigált, zöldülő termőföldekkel. A Szi Ling folyó a keletnek fekvő völgyben foly tovább. Kirándulásaim alkalmával mindig sűrű néptömeg kisért, melyet húsz rendőr tartott kellő távolságban mogyorópálczával. Kimenetkor yamenemből a város úgy nézett ki, mint Európa nagy városai úrnapján, ember ember mellett állott, mindenütt sűrű spaliert képezve, asszonyok, gyermekek a házak tetőjén. A golyvások száma sok, valamint a syphilis által eltorzított és elett arczoké is. Jun. 28-án indultam 9 órakor Kumbumba és 3V4 órakor értem oda. Negyven linek mondák a távolságot, de volt az ötvenen is túl. Majdnem mindig délnyugati irányban haladtam, egyideig völgyben, később lösz halmokon. A dungán forradalom jelei itt is láthatók valának; az út mentén elhagyott, elvadúlt szántóföldek. Egyszerre egy katlanban megpillantám a kumbumi kolostor néhány épületét. A főépületet, meynek teteje aranyozott réz, nem bántották a forradalmárok tizenkét év előtt, míg a többieket elpusztították. — Ezen rombadült imaházak nagyobbrészt újra felépültek. Egy nagy, tág udvaros, új házban lettem elszállásolva. Kis asztalokon czukrot, gyümölcsöt, diót és egyéb édességeket szolgáltattak. A lámák, kik csak úgy hemzsegtek, durva, vörös csuhákat viseltek. Megérkeztemkor épen egy főépület előtti nyilt udvarban, félkörben, négy sorban térdepeltek és litániához hasonló imákat rebegtek. Felkelve, később sorok alakultak, a lámák egy része leült és kérdéseket intézett az állókhoz, kik kiabálva, kezüket összecsapva feleltek. Az egész egy heves vita volt, egy neme a vallási gyakorlatoknak, midőn a tanítványok mestereiktől szándékosan vezettetnek tévútra. Magamhoz kéretve a kolostor főtisztviselőit, három láma jelent meg. Az egyik, a főember, fehér bajuszos 68 éves aggastyán, a másik sötét, hindú színű alak, a harmadik a zárda gazdája, esze és szája. Mert míg az első kettő alig szólt egy hangot is, csak fejével bólintott, a harmadiknak folyvást pergett a nyelve. A hosszú dictiónak, mely tibeti nyelven mondatott el, melyben nagyon sok gutturális hang fordúl elő, körülbelül ez volt a lényege : «Szi Ning Fu kormányzója levél útján értesített bennünket szándékairól és útitervéről. Mi tanácscsal nem szolgálhatunk. Kumbumból egy láma nyolcz év előtt indúlt Laszába, hirét eddig nem vettük. Az út a fan tze-k miatt nagyon veszedelmes, azok már lámákat is gyilkoltak meg. Tizenkét év előtt segédkezet nyújtottak a dunganoknak, résztvettek a pusztításokban, daczára annak, hogy ők is Budha vallásúak. Kevés öreg láma él már manap a kolostorban, ki Laszáig zarándokolt, nagyobb része azoknak elhalt, kik a Tali lámát láthatták, a fiatalabb lámák közül pedig egy sem volt ott, az utat nem ismerik.» «Ha lámák más zárdákból Laszába utaznak, úgy vagyunk értesülve, hogy ők útjokat mindig Sz' Csuan tartománynak veszik, mely az egyedüli biztos. f*