Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

HARMADIK SZAKASZ A geologiai megfigyelések leírása és eredmé-nyei Lóczy Lajostól - MÁSODIK RÉSZ. A Kuen-lun hegyrendszer

3 «4 Geologiai megfigyelések és eredmények. a jobb parton azonban, melyet az út követni kénytelen, a második és harmadik terrasz egy közös löszfalba olvad, úgy hogy az út a másodikról a harmadiknak magaslatára kell hogy felkapaszkodjék Lan-csou-fu előtt mintegy 10 km.-nyire a völgy fél kilométerből 5 km.-nyi szélességre tágul ki. Az alsó és felső terrasz a völgytágulatban is megmarad és különösen a felső határozott vonalban keríti a völgyet. A Hoang-ho itteni szurdok-völgyében kristályos palák vannak ; amphibolgneiss, amphibolpala és chloritos phyllit vastag felsites padokkal ' váltakoznak. A telepedés Ny 30° D K 30° E csapás és általában meredek északi dőlés által van kifejezve. A rétegek gyűröttek, bennük öregszemű muscovit-gránit teleptelérei és apophysisei sűrűn elágaznak. A Ma-ja-san hegységből porphyros gránitit darabok jönnek le a görgeteggel. AN-TING-SZHIEN-TŐL KUN-CSANG-KU-IG. Mielőtt téli utazásunkat Lan-csou-fu-ból tovább követném, ide csatolom a kan-szu-i löszvidék déli részében a következő év augusztus havában, visszatérésünk alkalmával megjárt An-ting-szhien, Kung-csang-fu közti útrészlet ecseteléseit. 1879 augusztus 22-én és 23-án An-ting-szhien-től Kun-csang-fu-ig (Kung-csang-fu), közel a löszrégió nyugati határához, vezetett végig az út. Nyugatról a Ma-ja-san déli, illetőleg délkeleti folytatásában a löszből számos helyen sziklás ormok és hátak emelkednek ki, a nyugatról lejövő völgyek törmeléke azt bizonyítja, hogy archai palák és gránit, porphyros gránit, valamint diorit szolgáltatják a nyugati hegyeknek kőzeteit. An-ting-szhien-től fölfelé a Csang-kou-ho v. Csou-li-ho széles völgysíkján haladtunk vagy 10 km.-nyit, azután egy hosszú gerincz élén szekereztünk fel a Hua-ti-csang-ling (Suang-jü-san) nevű vízválasztó 2344 m. magasságú hágójára, melyről dél felé meredekebb hegyrézsű vezetett le a Véj-ho-ba torkoló Tung-on-je (Tung-ngan-ji) völgybe. A tájék tökéletesen hasonlít a Hoj-ning-szhien és An-ting-szhien körül elterülő vidékhez. A vidék azonban néptelen volt, az őrtanyákon kívül lakott ház sehol sem mutatkozott. A romok és kerek mentsvárak, melyek a hegyek oldalain és kilátásra nyiló pontjain vannak, nemkülönben a szántóföldek terraszainak mindenütt látható nyomai, eléggé bizonyították, hogy nem oly régen, valószinülegaz i860- és 1870-es évek polgárháborúi előtt erre is elég sűrű földmívelő lakosság tanyázott. Augusztus végével a Hau-ti-csang-ling környéke kevésbbé volt kopár. A lejtőket, ritkásan bár, magas fű borította, mely a nedvesebb helyeken és az egykori szántóföldek tábláin kaszálható is volt. Néhol az olyan szántóföldeken, melyeken a még el nem romlott öntöző csatorna a patakok vizét elárasztotta, buja ugar sarjadozott fel ; elvadult búza, árpa és zab borította az ilyen táblákat. A növényzet ugyanolyan képű volt, mint a szi-ning-fu-i medenczében. A löszben igen sok csiga van. HILBER meghatározása szerint, a Kun-csang-fu környéken gyűjtött alakok a következők : Hclix Houaiensis, C

ROSSE ; ritka. « piilvcratricula, M

ARTENS ; i. gyakori. Közbeeső alak a Hclix Kreitneri, HILBER és a H. Siningfuensis, HILBER, közt. Hclix Confucii, HILBER ; gy. « ( Vallania) pidchellida, HEUDE ; r. Pupa (Pupilla) muscorum, LINNÉ. Succinea ob longa, DRAP. Mint általában sehol a löszben, a khinai löszben sem lelhetők meghatározható növényi maradványok ; a füvek és cserjék gyökereinek csövecskéi és üregei azonban elég számosak, jeléül annak, hogy a löszlerakodás fűnövényzethez volt kötve. A növényi szer-