Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

Bevezetés. XXXIII Minekutána a lóról leszálltam és kártyámat előre beküldve, a lakás felé indítám lépteim, elibém jött Tzo.

1 Felső ruhája világos sárga selyem mentéből állott, ami a legnagyobb kitüntetés jele.

2 Európai köszöntésemet «csin csin»-nel viszonzá. Belépve a nagyon egyszerű fogadó terembe, a hol alig volt néhány bútor, székre ültettetett, KRElTNER-t egy más székre átalellenembe, míg ő IvREiTNER-en alúl foglalt helyet. Szin tolmácsomat maga mellé állítá jó közel, de ülést neki nem ajánlt. Első kérdése az volt: «Ugy-e jó sok port kelle nyelnie a hosszú út alatt?» Felelvén erre, kiemeltem : hogy a mai nap örömünnep reám nézve, mert alkalmat nyújt színről-színre láthatnom Khina legnagyobb emberét, azon főurat, kinek hírneve eljutott Európáig és kit mindenki nemcsak bölcs államférfiunak, merész és szerencsés hadvezérnek, de még mint olyan személyt is ismer és tisztel, ki az idegent is mindig nyájasan fogadta; — köszönetemet fejeztem ki egyúttal, hogy parancsa folytán Senszi és Kanszu tartományban mindenütt a polgári, valamint a katonai hatóságok által oly ritka kitüntetéssel fogadtatám. A társalgás másfél óráig tartott. Kérdést intézett Magyarország fekvésére nézve:— «vájjon az Oroszhonnal határos-e?» «Mennyire fekszik hazánk a «Lop Nor»-tól».

3 «A magyar király nem Dzen Gis Khán utódjáé-?» «de az orosz czár az?» Midőn nemmel feleltem, egész bizonyossággal állítá, hogy ő azt tudja. Bele kelle tehát nyugodnom, hogy a R

OMANOFF család a YÜEN (mongol) dynastiából származik. «Mikor lettem gróffá ?» Nem én lettem azzá, őseimtől öröklöttem e czímet. Családom e rangra kétszáz év előtt lett I. Lipót német császár és magyar király által emelve. Ezen egyideig elmélkedni látszott a nagy úr. Khinában is van örökösödési rang. A jelenben kilencz foka van a nemességi osztálynak (mint nálunk pl. a herczegek, grófok, bárók stb.), melynek a rang azonban csak ritkán adatik örökre, rendesen csak megszabott időre. Khinában 1 Tzo TZUNG TAN koros ember, jóval túl van a 60 éven, bár haja, bajusza és gyér szakálla szürkül, de még nem fehér. Köpczös, alacsony, kövér termet, nagy fejjel erőteljes vállakon. Buja ajakkal ellátott nagy szájjal. Nagyon emlékeztetett külseje Istenben boldogúlt BÓNIS SÁMUEL tisztelt hazánkfiára. Jellemre: büszke, kevély, ellenmondást nem tűr. Környezete retteg tőle. Hajdanában kegyetlen volt. Az opium-pipázást meg akarván szüntetni seregében, maga talált ki egy büntetést: a katonák fülét vagy ajkrészeit vágatta le. Nem használt, az opium-pipázás megmaradt, daczára e megbélyegzésnek. Kedvencz fiának halála óta azonban szelídebb, elnézőbb lett. Csak olykor esik vissza vad természetébe és akkor néhányat lenyakaztat, mint ottlétem alatt is négy mandarinnal történt saját tábora közepén, lakháza előtt. Származásra nézve «Hünan» tartományból való, és e kisebb hazáját nagyon szereti; a hol csak lehet, az állomásokat hünani szülöttekkel tölti be. Nem lehet azonban tagadni, hogy egészben véve «grand seigneur» khinai kiadásban. Sokat tart a jó konyhára és mint «bon vivant» és «gourmand» ismeretes. 2 A «Hing Kva» (lovagló sapka) újabb időben a «Hoang Ma Kva», vagyis «sárga lovagló mente» által lett helyettesítve. A császár színének hordása a legnagyobb katonai kitüntetés, és a kitüntetettet feljogosítja arra, hogy a császári palota előudvaraiba lóháton menjen be. Tzo e világossárga mente alatt, sötétkék, hímzett selyemruhát viselt; fején prémes kalpag volt. 3 Tzo, valamint minden khinai, a földrajzban nagy tudatlanságot árult el, a maguk országát illetőleg is. A mi túl esik Khinán, az a barbar-ok hazája, annak történelméről és geographiájáról mit sem tudnak.