Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Tizedik fejezet. A tibeti fensik délkeleti széle a Jang-cze-kiang baloldalán, a 30. szélességi foktól délfelé

II wPM ' •' 1 % : ' F mm If I . if!'

! T'Xul ' » Í • •lü - V ' . Um fiirro /;••] m • • ( Ä. 2 8o A tibeti fensík déli széle a Jang cze kiang baloldalán. A fennsík széléről a lejárás a folyóhoz a meredek és számtalan vízér által átmetszett lejtőn 3 óráig tart és pompás erdőben halad, ennek legfelső része fenyvesekből áll, melyek közé tölgy és juhar is vegyült. A törpe cserje fa, minél mélyebbre jövünk, annál magasabb lesz és a kezdetben csak szórványosan, de későbben csoportosan fellépő rhododendron vad pompát fejt ki. A hegy lábánál nagy terjedelmű kaktuszterületre jutunk, melyből egyes pálmafák már büszkén emelik fel koronáikat. Az igen nehéz feljárás alatt a ritka, kiirtott kilátási pontokról már meglátjuk a mélységben a hatalmas folyam kígyós szalagját és azon túl egy épen oly meredek, erdős hegylánczot, mely a széles völgyet nyugat felől zárja el. A köves és keskeny út csak ott lesz jobb, ahol egy kis mellékfolyócska völgyébe lép, melynek jobb oldalán tengeri és rizs között vezet Ke lo von-ba. Ke lo von, nagyobb falu mintegy 50 faházzal, a folyamtól 2 kilométer távolban annak baloldali völgysíkján fekszik. A lakosság, nemcsak Ke lo von-ban, hanem az egész Kinsa völgyben egészen le Mbo pje von-ig földmívelő népségből áll, mely a khinai nyelvvel és öltözettel él, és azon kívül kevés elkorcsosult tibetiből. Az előbbenieket sem lehet egyenesen khinaiaknak tekinteni, mert második nyelvet is beszélnek és úgy házaiak építkezésében, és berendezésében, valamint sok szokásban lényegesen eltérnek a tiszta khianiaktól. Az út most 3 napig a Kinsa kiang balpartján marad és kisebb állomásokon kívül még Wn cso, Lento és Alba pje von nagyobb helyeket is érinti. E helyek mindegyike 40—60 házból áll. A Kinsa kiang felé nyíló mellékvölgyek alsó részeikben széles, lapos, művelt és meredeken kiemelkedő lejtőktől batárolt talpak által tűnnek ki. A talp lassú keskenyedésével az esés csak a völgy kezdeténél lesz jelentékenyebb, a hol számos vízér járja át az erdős vidéket, hogy elvégre egyesüljön. Mbo pje von mellett a Kinsa kiangot nagy csónakon kell átlépni, mely 8 lovat és 30—40 embert képes felfogadni. A folyam közel a révhez végzi nagy kanyarulatát észak felé, és lejebb egy nagyszerű, repedéses szorosban töri át a Konemosi és a Szue szau sziklalánczait. Valamint északon, úgy a folyam déli oldalán is csak szürke elmállott kőzetet látni a legkülönbözőbb alakokban, majd mint éghez nyúló falat, majd mint éles, érdes ékeket és csipkéket. Ugy látszik, csak az 5700 méter magas Konenrosi-csúcs visel örökös havat és kisebb jégmezőket, míg az 5000 méter magas Szue szan-kúp hósipkája nyáron elolvad. A Konemosi-tól keletre s ettől egy hatalmas völgyszoros által elválasztva egy másik sziklás gerincz húzódik keletnek a Kiansa kiang legközelebbi déli irányú térde felé. A mint a jobb partot elértük ismét benvagyunk a khinai civilisatió közepette. Az út, mely Csüng tyen és Mbo pje von között, jóllehet néha keskeny, de egészben jó minőségű volt, most hézagos kövezet által minőségében tetemes csorbát szenved. A rizszsel bevetett keskeny völgysíkban néhány helységet érintvén rövid részen meredeken visz fel egy orralakú kiágazás lejtőjén s így egy 1200 lépés széles, lapos és művelt felvidéki völgybe jutunk, melyhez kétoldalt kerek és erdős, 200—300 méter relativ magas hegyek sorakoznak. Itt keresztezzük az Atenze-ből Likiang * fu-ba vezető, útat, mely e helyen igen roszszul néz ki. A teljesen lapos, 2612 méter magas Csin pn kn nyergen (mintegy 17 kilométerrel délre a Kinsa kiang-tól) egy kis tó van, melyet néhány a legközelebbi magaslatokban eredő vízér táplál. A tó lefolyása délen van és további folyásában, mint Kjcn ho egy felette termékeny és gazdag völgysík öntözési erét képezi. * Li kiang fu 180 Li-vel fekszik észak-kelet felé Kjén csuen csoű-tól, nagy tengerszíni magasságban a Szue szan lábánál egy katlan forma medenczében. A város túlnyomólag tibeti lakosságai bír és három nagy Lamakolostora által híres. • ti V 1 H* • 4 : i«3