Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Tizedik fejezet. A tibeti fensik délkeleti széle a Jang-cze-kiang baloldalán, a 30. szélességi foktól délfelé

Út Batang-ból Csüng tyen-en keresztül Tali fu-ba. 285 hivatalnok parancsa alatt állanak, kit hatáskörében két alsóbb rendű hivatalnok támogat. Azonfölül egy negyedik tiszt az 50 embernyi khinai helyőrség parancsnoka. Ipar és kereskedelem tekintetében Csüng tyen nem bír nagy jelentőséggel. Valamint egy, a közlekedésből kizárt szigeten, a lakosság megelégszik vidékük terményeivel. Ez igénytelenséget a kihnai kereskedők által behozott czikkek csak kevéssé ingatták meg, úgy hogy azok tevékenysége egyedül a hivatalnokok és katonák szükségleteire szorítkozik. * Csüng tyen-ből Tali fu felé az út hordáilatok számára ismét járható. Csüng tyen síksága a város utolsó házaitól kezdve körülbelül 20 kilométerre terjed dél felé. A tó és a Kinsa kiangba déli irányban beömlő Tyen szin ho közötti vízlaszték a síkság posványos rétföldein körülbelül e távolság közepén fekszik, ugy hogy a tó 20 méterrel magasabb vízállása mellett dél felé volna kénytelen lefolyni. Az út a síkság déli széléről egy óráig sűrűn erdős, köves szorosban halad. A Tyen szin ho-n keresztül egy szilárd khinai stylusban épült híd vezet és azután egy második mintegy 7 kilométer széles síkságba lépünk, mely műveltség és a lakosság száma tekintetében Csüng tyen síkságát jóval felülmúlja. Előttünk a folyó számos kanyarulatban metszi át a művelt szántóföldet és 600— 1000 lépésnyi távolságban 30 méter magas ormok által kísértetik ; esése oly nagy, hogy kevés fáradságba kerül vizét mesterséges árkokban a földek öntözésére levezetni. Majd sűrű berkek, majd kiterjedt gyümölcskertek emelik kedvező módon a völgytalp kifejezését s kölcsönöznek élénkségét a zsindelyfedelű faházakból álló helységnek. A nyugati völgykíséret lágy, kerek és erdős formákból áll, keleten azonban a Djau a ringa repedezett és szegletes sziklagerinczeinek meredek esésű kiágazásán sötét fenyves erdő emelkedik fel. Az első nagyobb falu, melylyel itt találkozunk, Sziau Csínig tyen (Kis-Csung tyen) állomás. A bal folyamparton fekszik s 40—50 tibeti házat számlál. Már innen látni messze délkeleten egy hatalmas havas kúp gyenge körvonalait, melyhez egy délfelé kiágazó, jeges sziklagerincz támaszkodik. E kúpot szintén mint szent helyet tisztelik s a tibetiek Konemosi-nak nevezik, amíg a khinaiak a Kinsa kiang jobb oldalán feltornyosuló hegységre szóló Szue szan vagy Sue szan (havas hegy) elnevezést a Konemosi-kúpra is kiterjesztik. Sziau Csüng tyen-től 5 kilométer távolban délfelé az út a mélyen bemetszett folyót egy 40 lépés hosszú fahídon lépi át, és a jobb parton néhány széles talajhullámon keresztül, melyek a nyugati völgykíséret lábához támaszkodnak, lassú emelkedéssel felvezet Cse sa kis tibeti faluba. Itt az út elhagyja a Tyen szin ho völgyét, melynek lapos, fákkal és cserjékkel fedett talpa délfelé mindinkább szűkebb lesz. Ott, a hol a Konemosi sziklás ereszkedői közel a folyóig hatolnak elő, egy vad szoros kezdeténél, mely délfelé egészen a Kinsa kiang-ig terjed, fekszik az utolsó tibeti falu : Szata. Az út most Cse sa mellett délnyugat felé tér el és többé-kevésbbé meredek vonalokban felmászik a Lesszuti hegység erdős lejtőjén, mely hegyláncz választ még el bennünket a Kinsa völgyétől. A Lesszuti gerincze egy 7 kilométer széles fennsíkot képez számos, 60 — 70 méter magas fennülő kúpokkal és kisebb erdőrészletek közt nagy kiterjedésű réteket és legelőket mutat, melyek, mint néhány gulyás kunyhó tanúsítja, nyáron kihasználtatnak. Az átjárást magát Lama ko-nak nevezik, s 4179 méterrel fekszik a tenger fölött, míg Ke lo von mellett a Kinsa kiang fölé 2125 méterrel emelkedik. * Csüng tyen-ben és környékén a női viseletnek szintén van bizonyos eredetisége. Tarka posztócsizmákat, kék, bő nadrágot tovább posztóból kék vagy kék és vörös csíkos felső öltönyt hordanak, mely a térdek alá ér és egy keskeny posztóőv által van megerősítve, s e fölött még egy tarka mellényt. A fejen négyszegletes, vörösen és kéken díszített sapkát viselnek. Hajuk fésülközése sima, és három fonadékban végződik, melyek közül a két kisebbik a halántékokról hátra felé vannak kötve, míg a harmadik a fejtetőről szabadon lóg hátra felé le a nyakba.