Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Tizedik fejezet. A tibeti fensik délkeleti széle a Jang-cze-kiang baloldalán, a 30. szélességi foktól délfelé

Út Batang-ból Csüng tyen-en keresztül Tali fu-ba. 283 Híd van : Kettő Kacsun és Sume között, egy Panto mellett, kettő Panto és Kung khuj szi között, és kettő Kung khuj szi és Ku so között. Az út e részében az utazó a vonal nyugati és keleti oldalán vad hegyi tájat lát, túlnyomólag sziklás, érdes és szögletes alakokkal. Ha már a hosszvölgy keleti oldalán a Den dzsu és a Ra dzsu, valamint a Ra dzsu és a Su dzsu közötti hegygerinczek meredek formái lassan-lassan erdőségeiket veszítették s a puszta kő lép változatos alakjaiban napvilágra, úgy végre a Su dzsu és a Gamczuj szumba között az 5000 méternél nagyobb absolut magasságú Roa óriási sziklagerincze körülbelül 3000 méterre emelkedik a völgy talpa fölé mint kopár, görgeteggel fedett sziklatömeg, melynek hasadékain és kiugrásain alig van annyi humusz, hogy a félig száraz tövisgaznak életet adhat. Csak messze keleten a Roa-gerincz szélén látni néhány erdei fát. A Den dzsu és a Kinsa kiang között délfelé terjedő Szuk tő khme hegyláncz jóval alacsonyabb (3200—4000 méter) s déli végében ugyan meredek és szaggatott, de felső részeiben mégis gyér erdei növényzettel bíró kerekded alakokat mutat. Az útvonal mentén fekvő Sume, Panto és Kung khujszi állomások jelentéktelen tibeti falvak, s legfeljebb 4—6 kis tanyából állanak. A Su dzsu hídján átkelvén, az út elhagyja a Den dzsu sötét völgyét és éles kanyarulatokban felkúszik a baloldali völgykíséret lejtőjén, melynek rései és kiugrásai csekélyebb nehézségeket okoznak, mint a mélység járhatlan szorosainak merőleges falai. Az egészben meredek lejtő egyes medenczealakú lapályai az itt keletkezett helységek lakóinak alkalmat nyújtanak némi földmívelésre, de ily kisebb területek csak mint oázok tűnnek fel a nagy sivatagban. Ku .?o faluból már látni a Kinsa kiang völgyét. Mielőtt azonban ezt Pong dze la mellett elérnők, még néhány viszontagságos helylyel kell megküzdenünk. Az út folyton a meredek sziklalejtőn vezet, majd hegynek, majd völgynek, szorosokon és meredeken leeső sziklakiugrásokon keresztül, melyek széleiről könnyű volna követ dobni a 600 méterrel alattunk elsiető folyóba. A keskeny út veszélyessége azonban tetőpontját akkor éri el, a mikor az a szilárd talajt elhagyja és a völgy felé leeső sziklafal sok száz méter magas merőleges felületének egyik szegletéről a másikhoz, mint laza szerkezetű, roskadozó faalkotmány a levegőben lóg. Sokszor a korhadt deszkák a gerendákon szét vannak tolva, s nyílások keletkeznek, melyek borzadályt támasztó kilátást nyújtanak a tátongó mélységbe. Ali kung falunál az út lassan levezet a Kinsa kiang völgyébe, melynek sziklás partjait Pong dze la mellett érjük el. Pong dze la (tibetiesen Pondzsera) a folyó jobb partján fekszik és tibeti városka 40 házzal és boo lakossal. Pong dze la házai annyiban mutatnak más építési modort, mint a mely különben sajátsága a tibeti épületeknek, hogy zsindely-fedelekkel bírnak, melyek nagy kövekkel -vannak terhelve. Pong dze la-ban egy tibeti mandarin székel. A város Lama-kolostora csak 30 Lamanak szolgál lakásul, köztük azonban öt élő Buddhát (Kutuktu), melyek egyike kiváló magas rangban áll. A város közigazgatási tekintetben már Jünnan alá tartozik, míg egy kis fogadó a Kinsa kiang bal partján — mert a folyó képezi itt a tartományi határt — még Sze csuen alatt áll. Egy csónak közvetíti a két part rendszeres összeköttetését. Pong dze la déli oldalán az út ismét a baloldali völgykíséret meredek, legelővel fedett lejtőjén mászik fel, s így egy éles szélű orra jut, mely mint a Roa-hegység legutolsó kiágazása a Kinsa kiang és a Gamczuj szurn ba közt a két folyó egyesülésének éles szegletét tölti be. E magaslatról a lejárás a Gamczuj szum ba-hoz egy rövid, igen meredek falon történik. A folyón tömör fahíd vezet keresztül, a túlsó oldalon az első Sze csuen-hez tartozó falut érintjük és egy itt beömlő mellékfolyócska erősen emelkedő, keskeny és meredek lejtők közé zárt völgytalpat követve, további félórai menet után