Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1
MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Kilenczedik fejezet. A tibeti fensik keleti lejtője a 3o. és 36. északi szélességi fokok között
2 I 8 A tibe ri fensík keleti lejtője. A tartománynak a. alatt említett részében van 700.000 lakos « « b. « « « « 150,000 « « « c. « « « « 400.000 « « « d. « « « ti 110.000 « « « egyéb 59 városában « 3,000.000 « « « « (726?) falvában « 1,450.000 « Tehát Kanszu tartomány összes lakosság 1879-ben 5,810.000 lélek. Fordítsuk figyelmünket e kitérés után, melyre Csing tu fu síksága népességi viszonyainak kutatása vezetett, ismét vissza ez áldott völgysíkra, hogy néhány rövid szóban az ottani klimatológiai viszonyokat megismertessük. Csing tu fu síkja észak és nyugat felől a hatalmas magas hegyláncz és azonfelül mély fekvése által van védve a zord tibeti éghajlat befolyása ellen. A földrajzi fekvése (30° 20'—31 0 15' északi szélesség) meleg, majdnem tropikus hőmérséki viszonyokat teremt. A nyár felette meleg (G ill kap. 1877 julius 12-én Csing tu fu-tól nyugaton reggeli r/ 26 órakor 30 C°-t észlelt), a tél enyhe, fagynélküli. Az ősz ott létünk alatt Sze csuen fővárosában (1879 szeptember és október hónapokban) mérsékelt meleg (15—25 C° között) s a légkör nagy páratartalma által tűnt ki. Amíg Khina északi, keleti és déli tartományaiban az éghajlati viszonyok — nevezetesen a csapadékot illetőleg — bizonyos szabályszerűséghez vannak kötve (úgy hogy az utas jól választott útvonalon képes a tartományon áthaladni, a nélkül hogy megázzék), addig Sze csuen nyugati tartományban az esők nem lépnek fel oly rendszeresen. Báró Richthofen klimatológiai áttekintésében a következőket mondja:* «Keleti Ázsiában déli, délkeleti és keleti szelek uralkodnak. A cyklon középpontjának észak felé való előrehaladásához képest a szelek délen előbb lépnek fel mint északon ; s miután nedvességgel telve az Oczeán felől jönnek, az esős időszak is délen köszönt be először és csak úgy terjed lassanként észak felé. Kanton-ban és Sanghai-ban április hóban kezdődik és első maximumát májusban éri el. Junius és julius hónapokban kellene mindkét helyen legerősebbeknek lennie, de nem azok, mert a síkság igen fel van melegítve s a végig húzódó légréteg fellazul. Az előbbeni s a reá következő időszak, tehát egyrészt április és május, másrészt augusztus és szeptember hónapok, a legtöbb csapadék időszakai. A két említett közbeeső hónapokban a levegő végig folyik a síkság fölött, s csakis zivatarok képesek nedvessége egy részét lecsapni. A többit tovább viszi nyugat felé s azt a hegyes vidékekben, különösen Sze csuen-ben, a hol juniusban és juliusban tartós esőt várnak, veszti el. A két kettős hónapon keresztül ellenben, melyek a partvidéki tartományoknak hoznak legtöbb csapadékot, ott nyugaton tiszta idő uralkodik ; csak május végét és augusztus kezdetét jellemzi még gyenge eső.» Mr. Babér ellenben azt mondja, hogy Sze csuen nyugati részeiben az esőzések igen rendetlenül lépnek fel.** 1879-ben Csüng King-ben vezetett állomási lajstromában 10 áprilisi, 11 májusi, 13 juniusi és 7 juliusi esős napot jegyzett fel. G ill kap. The river of golden sand*** czímű útleírásában ismét nagy szárazságról tesz említést, mely 1877 junius és julius hónapok alatt a Csing tu fu síkságban uralkodott. A Mjen csou-beli hivatalnok azt beszélte, hogy a julius, augusztus és szeptember hozza a legtöbb esőt. A mi saját tapasztalatainkat illeti, a Sze csuen tartományon keresztül tett útra a következő adatokat szolgáltatják: * Báró RICHTHOFEN, China, ii. Band, Seite 32. ** A journey of exploration in Western Szu-chuans R. G. S. Supplementary papers. Vol. i. Part. 1. 1882, p. 3. *** Vol. i, pag. 405, Vol. ii, pag. 27 and 38.
