Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1
MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Kilenczedik fejezet. A tibeti fensik keleti lejtője a 3o. és 36. északi szélességi fokok között
2 I 8 A tibe ri fensík keleti lejtője. népszámlálásokat rendelt el, melyeket külön e czclra kiküldött hivatalnokok minden 3 esztendőben teljesítettek. Khina akkor csak mintegy harmadrészét képezte mai kiterjedésének és következő 9 tartományból állott.* Jang csou, King csou, Jü csou, Czing csou, Jen csou, Jung csou, Jau csou, Ki csou és Ping csou. A Csou dynastia kormányzási ideje alatt, mely a vasall-fejedelmekkel folytatott állandó harczok lánczolatát képezi, a lakosság száma** csak kevéssel ingott a 13 millió körül. Kr. e. 222-ben Si khvan di fejedelemnek sikerült a Csou törzset megbuktatni, s a Czin-dynastiát alapítani. SÍ khvan di a nagy fal felépítője. E nagy védbástyát a hunnok (Hiungnu) ellen emeltette 400,000 munkás segélyével. Győzelmes hadjáratai határt nem ismertek és csakhamar kiterjeszté a birodalom délnyugati határait Tong king-ig, s a meghódított területeket khinaiak által igyekezett benépesíteni. Rendes adót vezetett be, a mennyiben a nyerstermény egy tizedét a kincstárba kellett szállítani. Halála után belső forradalmak ütöttek ki és végre 205. évben Kr. e. Lin pang fejedelemnek sikerült a trónt elnyerni és a Han-dynastiát megalapítani. Kormányzása kevésbé volt csaták és győzelmek által, mint inkább a belső viszonyok erősödése és fejlődése által gyümölcsös. Hogy a népszámot emelje, drasztikus módon járt el : ötszörös oly adót vetett fejenként a 15—30 év közötti hajadonokra, mint a férfiakra. Daczára ama véres háborúknak, melyeket Hszia zeni ti császár (140 —86 Kr. e.) 50 éven keresztül viselt a birodalom örök ellenségei, a hunnok és sunok ellen, a népesség száma mégis emelkedett. Második utódja, Csing ti császár alatt a számlálási jegyzék 12.233,062 családot mutat ki 59.594,978 lélekkel. A családok s a lelkek száma közötti arány helyes, egy családra f—5 személy esik. Kr. utáni 5 és 21 évek között Khina elkeseredett harczok színhelye volt Wang mang usurpator (minister) és a Han-dynastia jogszerű utódja közt. Eme belső háborgások alkalmával a Tarim völgy lakosai elváltak Khinától. Kr. u. 25-ben Kwang wu császárnak sikerült a Han-dynastiát ismét megerősíteni, a mire néhány évi béke következett. 46-ban egy erős földrengés nagy pusztítást okozott s sok ember életébe került. Tíz évvel későbben Khinában 4.276,634 családot és 21.007,820 lelket számláltak. Tehát egy családra esik közel 5 személy. A következő 60 év alatt a khinai hatalom legnagyobb kiterjedését érte el nyugat felé, a mennyiben a római birodalomtól csak a Kaspi-tenger választá el. A khinai kormány a lakosság számának emelésére több rendbeli könnyítéseket hozott be, így p. o. elengedést a fejadóból. A Tarim völgyében szenvedett birtokvesztés után Khinában 157-ben Kr. után 10.677,960 család = 56.486,856 lélek élt. Üt személynek egy családhoz való viszonya mellett tehát egy század alatt a népesség majdnem megháromszorosodott. 184-ben tört ki az úgynevezett «sárga sipkák» forradalma a fenálló kormány ellen, 30 évig tartott, megakasztotta a kereskedelmet és közlekedést, éhhalált, betegségeket és borzasztó nyomort hozott az országra. 221-ben a Han-dynastia azzal végződött, hogy a birodalom három, a Wej, Wu és Su uradalomra oszlott, melyek 60 éven keresztül háborúskodtak egymással. Ezen, minden fejlődést akadályozó körülmények között felfogható, hogy a khinai népség 240-ben Kr. u. 1.473,433 családra = 7.672,881 lélekre fogyott le. Egy család átlag 5 személyből állott. Amíg a mongol Wej-dynastia lassanként egész északra kiterjeszté hatalmát, addig Khina többi részei kiszámíthatlan zavarok és változó események fejlődési helyei voltak, úgy hogy itt 419-ben nem kevesebb, mint 14 független_birodalmat számláltak. Egy évvel később egy usurpatornak, mint szerencsés hadvezérnek sikerült e zavart megszüntetni, és * Br. RICHTHOFEN, China, I. Seite 375. ** SACHAROFF «Hist. Uebers. der Bevölkerungsverhältnisse Chinas» alapján (A es. orosz követség munkája Khináról, Peking 1858).
