Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Nyolczadik fejezet. A Han-hai vagy Köpi cs Samo mélyedések déli széle. A 94.és 104. keleti hosszúsági fok között

Ut Kia jü kvan-ból Anszifan-ba. 207 ideig az út felváltva szántóföldek és rétek között összeomlott helységek mellett, buddhista és mohamedán templomok és öntözési csatornák mellett vezet el, melyeknek partjai magas fákkal vannak beültetve, nem kevésbé mély kútlyukak mellett, mielőtt Jümen szhien symmetrikus falait, s a belsejében álló gyümölcsfák lombfedelét megpillanthatnék. Jümen szhien kis barátságos város, körülbelül 6000 lakossal, nevét a Nan szan északi lábánál lévő Jümen kvan-tól nyerte. Adatok bizonyságul szolgálnak arra nézve, bogy a déli kereskedelmi út Khotan felé hajdan létezett, ezen szállították akkoriban a nemes Jü-követ Khinába, de vágányát most már a homok teljesen elöntötte. Jümen szhien oázisát a városfalak nyugati oldalán a kavicssivatag ismét elnyomja. De Szanda kon (falu 60 házzal és 400 lakossal) előtt ismét fűsivatagra találunk, mely teljesen hasonló minőségben, mint a Csa tyen hia melletti az út mindkét oldalán egészen Santa pu-lg terjed, s magas és meredek partokkal esik alá a Szula ho felé. A nevezett két falu között van még egy harmadik, Pulon ke nevezetű, mely 25 házból áll és 10 lóval bíró 30 lovassági katona által tartatott. Zo zung tang ugyanis innen (illetőleg Jümen szhientől) egyenes utat akart építtetni egyrészt Szining fú-ba, s egy másikat Hami felé. 400 katonát küldött a Nan szan-ba, bogy a hegységet e czélra átkutassák, és 400 lovast Pulon ke hegységbe, a kik társaikat nehéz feladatukban támogatták volna. Miután azonban Pulon ke őrsége még tizedrészét sem teszi a kimutatott erőnek, attól tartok, bogy a hegységbe rendelt erős kémcsapat is csak néhány hívebb szolgára apadt le, és hogy még soká fog tartani, míg az út építése foganatba vétetik. Santa pu-tól kezdve az út a Szula ho árterületében marad, és Szio won jeig fűvel csak gyéren benőtt talajon és innen Anszifan-ba homokos vidéken vezet. Anszifan csou 1144 méternyi absolut magasságban fekszik a Szula ho két ága között, melynek termékeny völgye a város délnyugati oldalán gazdag búza- és hüvelyes vetemény-termelésével csakugyan meglep (36 catties búza ára 180 cash, 36 catties kis bab ára 300 cash, 36 catties nagy bab ára 180 cash). Itt falu faluval, mező mezővel érintkezik s mesterséges vízárkok éltető erekként járják keresztül minden irányban az alluvial-talajt. De közelről nézve a helységek romokká lesznek, csak néhány ház áll jó karban, melyben néhány khinai lakik ; ezek újból vándoroltak be, miután a mohamedán lázadás borzadalmaira ismét némi nyugalom állott be. A sivatag e termékeny oázisában állott egyszersmint nrég 15 év előtt a legtöbb térképben nagy betűkkel írt Kua csou város is. A lázadók pusztítása követ kövön nem hagyott; s az egész hajdan virágzó városból csak romok halmaza maradt fenn. Pan jen hu lázadó vezér 1868-ban Anszifan-t is bevette és részben elpusztítá. Most alig 1000 khinai lakja a néhány hasznavehető házat. A régi város Anszifan, szintén teljes rom, néhány li-vel délre fekszik az új várostól. A hatalmas tatár khán, Kuen lun fegyverraktár gyanánt s az átvonuló karavánok pihenő helyéül alapította. Körülbelül 50 év előtt a lakosok önként hagyták oda a régi várost és építették Uj-Anszifan-t azon nézetben, hogy az új helyen kevésbé lesznek kitéve a homok-viharoknak. A falakon belül lehet, hogy czéljukat elérték, kívülről azonban az összehordott homok lejtős síkján könynyen felmászhatni a keleti és nyugati falak koronáira. 5 li távolban a nyugati kaputól a Szula ho egyik ága mellett ott fekszik a Lung huang mjao vagy a király-sárkánytemplom ; nevezett folyó itt Lung huang ho nevet visel. Egy utazó sem mulasztja el e templomba gyertyákban, papírpénzben és füstölő-törzsekben álló áldozat-ajándékait szerencsés utazásért való könyörgésével meghozni. Az anszifani khinaiak temérdek szomorú esetekről tudnak mesélni, mely olyanokat ért, kik a templomot figyelemre nem méltatták.