Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Nyolczadik fejezet. A Han-hai vagy Köpi cs Samo mélyedések déli széle. A 94.és 104. keleti hosszúsági fok között

19 2 A Han hai vagy Kopi és Samo mélyedések déli széle. A Tapan szan-t áttörvén a folyó több ágra oszlik, melyek sűrű fasoroktól kísérve a Tung hoan szhien oázját a sivatag közepette pompás kertté változtatják. Tung hoaii szhien város két folyóág között fekszik; a nyugati a folyó főága. Miután partjai alacsonyak, az ártért gyenge földhányás által szabályozták, mely a partokhoz csatlakozik. A viz sebessége Tung hoan szhien-nél szakító. A folyó szélessége 170 lépés, mélysége V3—-'/a méter. A folyó feneke kavicsos és homokos. A víz szine kék és tiszta; íze jó és nem sós. A főágon fektetett 200 lépés hosszú, 5 lépés széles és 5 járomfán nyugvó híd Tung hoan szhien-t összeköti Szacsu wej romjaival. A város nyugati oldalán elvonuló kisebb ág szélessége 15 lépés, mélysége 1 méter. A víz folyása heves. Az alacsony partokat kőhíd köti össze. Junius, julius és augusztusban éri el a folyó legmagasabb vízállását, a midőn a víz a partokat átlépi s a környéket elárasztja. Télen még a főág is csak csekély vizet hoz, míg sok mellékág egészen száraz Csak még azt a kis folyócskát kell felemlítenem, mely a Pato csen északi lábából ered, az ott elterülő kavicsos sivatagon átfolyik, a Tapan szan-t Czien fu tung kolostornál áttöri és legott a homokban nyomtalanul elvész. Ügy látszik indokolt azon feltevés, hogy e sivatagi folyó aránylag nagy vízmenynyisége a Tapan szan szorosában valami földalatti közlekedésben áll a Lung dzai ho-val, vagy a Tan ho-val. A Czien fu tung-nál elveszett folyó vize Kata czing falu nyugati oldalán egy posványos sóstóban ismét meggyűl, melyből nyugat felé lefolyik a Tan ho-ba. Czien fu tung-ban iszszák ugyan a folyó vizét, íze azonban kellemetlen, keserű-sós. a han hai-mélyedés déli szélének éghajlata és lakossága, kulang szhien és tung hoan szhien között. A Han hai-mélyedés déli szélének általunk beutazott vidékén az éghajlat főbb jellemvonásai: télen száraz, kemény és csendes hideg; tavaszkor hideg, erős nyugati és északnyugati szelek, melyek különösen április és május hónapokban fajulnak rettenetes viharokká; nyáron nagy meleg; őszkor mérsékelt meleg, csendes levegő és száraz, derűit időjárás. Csapadékok ritkák. A túlnyomó szélirány az északnyugati. A sivatagban márczius kezdetétől j 11 ni us közepéig időztünk, s a következő adatok ez idő alatt szerzett személyes tapasztalatokon alapulnak. Márcziusban nem csak az éjjek, de még a nappalok is igen hidegek voltak. A víz felületét legtöbb helyt több hüvelyk vastag jégréteg fedte, s a hőmérő déltájban is csak kevéssel állott a fagypont felett. Éjjel átlag szélcsend uralkodott. Reggeli 8 óra körül rendesen erős és hideg északnyugati szél kerekedett, mely eltartott körülbelül délelőtti 10 óráig, mire a légkör ismét lecsendesedett. A déli órákban érte el a hőmérő teljes szélcsend mellett legmagasabb állását, ezután újra erős északnyugati szél támadt, mely délutáni 4 órakor vagy csak este hagyott ismét el. A reggel és est csendes volt, a levegő átlátszó és tiszta, úgy hogy ez órákban legszebb és legpontosabb áttekintést nyerhettünk a Nan szan tagolását illetőleg. Különös jelenségnek mondhatni a helyi forgó-szeleket, melyek minden időben, még egészen szélcsendes órákban is keletkezhetnek. Forgási átmérőjük (körülbelül 20 — 30 lépés) mentén 50 és még több méter magas oszlopban kergetik fel a port, s épen oly gyorsan tűnnek el ismét, mint ahogy keletkeztek. Forgási irányuk délészaki vagy délnyugat-északkeleti haladó irány mellett az óra mutatójának mozgási irányával esik össze. Márczius kezdetén ritka havazást is észleltünk.