Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Hatodik fejezet A Hoang-ho felső folyása, forrásaitól egészen Lan-csou-fu-ig

A Nan szan. 169 későbben fogunk megismerkedni. Azonban mindenesetre érdekes, hogy a khinaiak a Kven lun elnevezést épen nem ismerik. Habár a fő hátvonal általános iránya nyugat-keleti, a gerincz azért mégsem képez egyenest, hanem többféle nagyobb kanyarulatokkal és éles hajlásokkal bír. Hossza megközelítőleg 1200 kilométer. A gerincz vertikális tagolása nagyszerű és hatalmasan alakított. Hatalmas csúcsok és meredek kúpok élesen kifejezett alakokban emelkednek fel, nemkülönben érdes pyranrisok és hasábok a gerincz félmagasságáig, mely utóbbi a hegyláncz nyugati felében 5600—6000, a keleti félben pedig 4500 -5000 métert ér el, úgy hogy még nagy távolokból is (160 kilométer, p. o. a Tapan szan magaslatáról tekintve) nem csupán csipkés vonalban mutatkoznak, hanem még a kölcsönös összefüggést is tisztán feltüntetik. A csúcsoknak emelkedése a benyergelések fölé tehát igen tetemes, s sok helyt bizonyára eléri a 800, ha nem 1000 métert. A nyugati Nan szan-on európai még nem ment keresztül, s így biztos adat hiányzik. Ha néhányszor alkalmunk volt is a hegygerinczen túllátni, a távolságok oly nagyok voltak, hogy magassági becslések el nem vitatható eredményeket nem szolgáltathattak. A hegyhát nyugati része egészen a 97-ik keleti hosszúsági fokig örökös hóval és nagy jégmezőkkel fedett gerincz. A főgerincz czukorfehér s különösen Nap-nyugtakor tűnik elő az utazónak tisztán és plastikusan a sivatag déli határán. Jó távcsővel az egyes jégmezőket meg lehet különböztetni, melyek mértföldnyi terjedelemben töltik, be a medenczéket s messze lenyomulnak egészen a szúk hegyi völgyek kezdetéig. A 97-ik hosszúsági foktól kezdve a Nan szan absolut magassága csökken. A Bulungir folyó valószínű forrásaitól (98° keleti hosszúság) észak felé látunk ugyan még néhány havast, de ezek a legutolsók s mint csomó-pont a Zaidam, a Kuku nor és a Hoang ho közötti vízválasztékot jelezik. A nyugati Nan szan északi lejtőjén a hóhatár körülbelül 5200 méter magasságban van. Csak még azt akarom megemlíteni, hogy a nyugati Nan szan havasai és a Ouetaetől délnyugati irányban lévő hócsúcs (valószínűleg a Czi szhi szan-ban) az egyetlenek voltak, melyeket a középső Kven lun hegylánczában láttunk. A keleti Nan szan gerincze vagyis a Hoang ho és a Köpi- s Samo-sivatagok mélyedéseinek vízválaszfala, merőleges tagolásában még mindig nagy magassági különbségeket mutat. Meredek, sziklás csúcsok és mélyen bevágott nyergek jellemzik. A legmagassabb csúcsok 5000 méternél nagyobb magasságot érnek el ; a hó azonban, mely ily csúcsokat az év legnagyobb részében ellep, augusztus vége felé teljesen elolvad. Mindinkább kelet felé az érdes gerincz alacsonyabb lesz. 102° keleti hosszúságban középső magassága még 4000 méter, míg 103° hosszúságban már csak 3000 méter. Egyes csúcsok azonban, mint a Gadzsnr* a Maja szan-ban még 4000 méternél magasabbra emelkedik ki, s felülmúlja nagy kerületben az egész környéket. 104° keleti hosszúság alatt a Nan szan-gerincz keleti vége két kiágazásba oszlik, melyek közül az északi északkelet felé lapul el mindinkább, a déli pedig Pej ta szan név alatt meredeken esik le a Hoang ho kanyarulatához Lan csou fu közelében. Ami a Nan szan kiterjedését szélességének irányában illeti, a főtömeg a nyugati részben fekszik. Ha itt a jezsuita felvételben Bulungir gol-lal jelölt pusztai folyót, keleten a Tatung ho-t s tovább a Hoang ho-t mint a Nan szan hegytömeg déli határát fogjuk fel, akkor Ansifan déllőjében annak szélessége 250, Szu csou déllőjében 200, Kan csou déllőjében 120, Kulang szhien-ében 35 és végre Lan csou fu déllője alatt körülbelül 130 kilométer. Tehát a 100-ik és 104-ik keleti hosszúsági fokok között a hegytömeg kissé összeszorul, mely különösen a Nan szan északi kiágazásaiban nyer kifejezést a hegység északi lábánál fekvő Nan kou csaj és Joung csang szhien városok között. Itt a hegy lába által alkotott c^alaku határvonal a délfelé beugró hajlást képezi. * Lásd: A Ping fan ho völgye.