Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Hatodik fejezet A Hoang-ho felső folyása, forrásaitól egészen Lan-csou-fu-ig

A középső Kven lun rendszer. 167 Keleti irányban a vízdús, mely itt Szaloma nevet visel, még nincsen kikutatva. Khinai adatok szerint azonban úgy látszik, hogy a csillagtavak északi környéke hasonlóan képződött fennsíkokból áll, melyeknek lágy, görgeteg fedte alakjai 99° keleti hosszúság alatt észak felé terjeszkednek szét, keleten ellenben a sárga folyam nagy kanyarulatában nagyszerű alpesi hegységben tornyosulnak fel. Ezen hatalmas hegység, melynek kilencz legmagasabb hófedett csúcsát a khinaiak szent helyek gyanánt tisztelik, Czi szhi szan nevet visel.* A csillagtó északi oldalán a dombos sivatagból két hegyláncz ágazik ki nyugat felé, melyek közül a délibb Suga, az északibb Burkhan Buddha nevú. A Bajan khara ula és a Suga között a Suga gol lefolyás nélküli hosszvölgye terjed ki, míg a Suga és a Burkhan Buddha között a Zaidam gol-ba folyó Nonvkhun gol nevú pusztai folyócska folyik. A két utóbb említett hegység sajátságaiban egymáshoz hasonló : Az ereszkedő lassú, különösen az északi oldalon, a gerinczvonalon, mely átlagban 5800 méter magasságot ér el, a niveau-különbségek csekélyek, lejtői kopárak és teljesen terméketlenek s helyenként sziklásak, a völgyek vízszegények, és a hegyvonalak között fekvő völgytalpak fölé a magaslatok csak kevéssel emelkednek. A Burkhan Buddha hegység délről határolja a sós-posványos síkságot. Itt ugyan a hegyhát és a síkság közötti relativ magasság jelentékenyebb és körülbelül 3000 métert tesz. Egyrészt a Czing szuj hai és Kukunor, másrészt a Zaidami mocsáros síkság és a Hoang ho völgye között (a huroktól északra egészen ama kanyarulatáig, melyben északi irányát keletire változtatja) sivatagos fennsík terül el, melynek magasabban fekvő besülyedései futó homokkal vannak telve, s melynek agyagos talaján csak a legsilányabb növényzet teng. A hullámos felület csak csekély magasság-különbözeteket mutat, s a rosszul kifejlődött völgyek, melyek a pusztaságot átjárják, csak kevés vagy épen semmi vizet sem visznek, úgy hogy még a völgysíkok is legelőkben hiányt éreznek. Csak is az oldali ereszkedők, még pedig keleten a Hoang ho felé és nyugaton a Zaidam gol felé, nyernek a tömör talajba mélyen metszett vízerek által bizonyos fokú tagolást. Néhány nagyobb-kisebb pusztai tó, így a Dzsaratai dabusszu, a Szüa nor stb., nagy mennyiségű sót tartalmaz, hasonlóan a völgy alját is sokhelyt nagy kiterjedésű sórétegek fedik. Az úgynevezett déli Kuku-nor-hegység északi leereszkedése a tó lapályáig hoz csak némi változást a vigasztalhatlan sivatag-jellegbe. Tömeges, kerekded formákban emelkedik fel a hegy orma egészen 1000 méterre a tó színe fölé. Dús növényzet buján nő az egyenletesen emelkedő lejtőkön. A vízdús szorosokban szép erdőségeket látni. A szűk völgyek termékeny vízközökben végződnek, melyek lassú eséssel egészen a tó partjáig nyúlnak. Keleti folytatásában a déli Kuku nor-hegység Khaji szan név alatt élesen kifejezett hegylánczot képez, melynek szögletes gerinczvonala egyenes irányt követ s folyton csökkenő magassággal a Tatung ho és Hoang ho összefolyásánál végződik. Pompás hegyes kúpok, mélyen (400—500 méter) bemetszett nyergek jellemzik a gerinczvonalat, meredek medenczék, érdes kiágazások s szük völgyszorosok az ereszkedőt, mely a déli oldalon meredekebb mint az északin. Fák csak a nyugati részben — a Kuku nor közelében — lépnek fel, de jó legelő bőségesen van. Észak nyugati irányban a Kkaji szan a Mej szan-nal oly módon függ össze, mely a Kuku nor északkeleti oldalán lévő hegyes vidékek általános jellemével ellentétet képez. A Kuku nor-ba folyó Tao than ho patak forrásaitól északon történik ugyanis a hegyhát elágazása. Az összekötő gerincz egészen közel a tó keleti partjáig párhuzamosan halad a déli Kuku nor- hegységgel, s mind eddig a Khaji szan meredek és érdes formáit viseli. A gerincznek északnyugat felé való eltérésével azonban a táj typikus változást szenved, mely már a Szining ho völgyének leírásánál hangsúlyoztatott. E mélyedés * Lásd: Br. RICHTHOFEN, China, I. Band, pag. 265.