Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Hatodik fejezet A Hoang-ho felső folyása, forrásaitól egészen Lan-csou-fu-ig

A Hoang ho ismert mellékfolyói, kezdetétől egészen Lan csou fu-ig. 163 (7 kilométer) 40 méter, s a rövid völgykiszélesülésben Szanta-tól nyugartra egészen a torkolatig (18 kilométer) 30 méter. A vízsebesség átlag igen nagy, sok helyen szakító. A folyó szélessége : Tonkerr-nél 10—15 lépés, Szining fu-nál 15 lépés, Csüng pe szhien-nél 22 lépés. Mélysége Lao ja je mellett átlag o"6 (júniusban mérve), Szanta mellett 1*5 méter (augusztusban mérve). A folyam medre Szining fu-nál, Pien csüng je-nél és Csüng pe szhien-nél kavicsos. A középső és alsó folyásban a folyó vörhenyes sárga szint mutatott. Szining ho legnagyobb vízállását augusztusban, a legalacsonyabbat pedig januárban éri el. A folyó nem hajózható. Jóllehet a víz mélysége a folyó átlépését minden helyen megengedné, de a magas és meredek partok fontos közlekedési akadályt képeznek. Az átmeneti helyek Csüng pien szhien (zátony és roskadt fahíd) mellett, az útnak Csobszon kolostor felé való eltérésénél (jó, erős fahíd), Szining fu-tól keleten (zátony) és végre Topa mellett (híd és zátony) ezáltal jelentékenységükben nyernek. A Szining ho völgye. A Tatung ho és a Kuku nor vízválaszfalának déli leereszkedője felső részében ott, hol a Szining ho forráspatakjai erednek, meredek és hasadékos. A forráspatakok szűk, keskeny szorosokban folynak délfelé. Nem sokára azonban a hegység kiágazásai gömbölyű lapos és helyenként posványos formákká lapulnak, a völgy pedig széles és posványos lesz, és pusztai fűvel van benőve. A sárga kurili teabokrot kivéve, mely nagy területeket fed be, minden bokornövényzet hiányzik. A hullámos talaj agyagos, kavicsos s néhány helyen homokos. A völgy a Kuku nor észak-keleti partjaihoz támaszkodik és észak felé egészen 27

0 20' északi szélességig terjed, és ioi° 15' keleti hosszúság alatt egy kelet felé kidomborodó ívben délnek fordul a tó partjának legkeletibb pontja felé. Zöld takarók, melyek a sivatag mellé sorakoznak, képezik az átmenetet a felemelkedő hegység tömeges alakjaihoz. A míg a Szining ho a határozottan alig kifejezett völgyön keresztül vonul, úgy szólván part nélkül metszi át a sivatagot, és 35 kilométerrel Tonkerr fölött el éri azt a hegyszegélyt, melyen áttör. Egy pillanat alatt a völgy jellege megváltozik. A völgy szorossá lesz. Északon a felső részben lágy löszalakzatok durva falakban esnek le a partok felé, míg délről a jobb völgykíséret élesen kifejezett, érdes gerincze képezi pompás, meredek sziklarészleteivel a határt. A szoros egészen 18 kilométerrel Topa fölé folytatódik. Innen a völgy mindinkább kiszélesedik. 40 kilométer távolban Szining fu előtt némileg el van zárva az 1879 újév napján bekövetkezett hegyomlás anyaga által. Szining fu-nál végre 6 kilométer szélességet ér el a völgy síkja, és északon is délen is relativ kerek, alacsony, de meglehetős meredeken leeső, fátlan s egyébbként is növényzetben szegény löszhegyek által határoltatik, melyek között néhány harántvölgy csak kevés vízzel gyarapítja a Szining ho-t. Szining fu-tól 12 kilométerrel észak-kelet felé a völgyet az egészen a partokig előre nyomuló völgykíséret elzárja, s a Szining ho erősebb eséssel, mint azelőtt egy rövid, sziklás szoroson tör keresztül, mely a khinaiak részéről egy hatalmas fal felépítése által elrekesztetett és megerősíttetett. A völgy azonban csakhamar ismét szélesebb lesz, s 19 kilométer hosszúságban. 5 kilométer átlagos szélességgel egészen Pien csüng je faluig terjed, ahol újra jelentékeny szűkülést szenved. Pien csüng je-től egészen Lao ja je-ig a völgy szélessége :/

2—5 kilométer között váltakozik. A kopár, növényzet-szegény, repedezett és meredeken leeső löszmagaslatok által határolt völgysík gyakran gondosan ápolt gyümölcs-