Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

Bevezetés. CLXXXVIÍ Az első nap Szan Pa Tsung-ig értem, a mely helyet már jövet ismertem. Ez az út csak három órai lovaglást vett igénybe. De előbb is oda érhettem volna, ha útközben nem találkozom egy legalább háromszáz mulából és szamárból álló karavánnal, mely elől a szük lovagló ösvényen csak nagy bajjtil lehetett kitérni. Ettől a helytől fogva kezdődik Tsung Tien-\g, és onnan a Kin Sa Kiang-\g az a vadregényes út, melyen európai előttem még nem járt soha és a melyen benszülöttek is csak ritkán járnak. Első nap az erdők szélén tanyáztunk, ott, hol a lúcz- és a jegenyefenyő megélhetésének feltételeit még megleli; de azontúl a magasság miatt ez a két fa többé már elő nem fordúl. A nagy hidegek folytán a patakok és csermelyek, a hol vizök eséseket képezett, az esés alakja szerint, be volt fagyva. Gyönyörű látvány volt egy oly hat vagy nyolcz láb magasságú esést szemlélni, melyet elől kristály tisztaságú jég-üveg zár el, míg az átlátszó fal mögött a víz zuhogó morajjal hull alá. Másnap átkeltem a Dzamba la-w. Eme közel 16,000 láb magas nyeregtől kezdve Tsung Tien-\g még több nyereg fordul elő, de magasság tekintetében vele egyik sem mérkőzhetik. A bennünket kisérő nagy hidegek ellen a tibeti herczegek sokkal jobban voltak biztosítva, mint én és útitársaim. Három meleg sátruk volt, melyeket Laszából kaptak, az egyiken az ismert «Pa Kva» * képletével. E sátrak Calcuttában készültek. A herczegek sátrait öntöttvas melegítővel tartották a fagyóponton felül. A melegítők parázsán nagy bronz kannában folyvást forr a víz. A theát facsészékbe öntve szörpölik. A herczegek facsészéi azonban ezüsttel valának bélelve s fedelök is ezüstből volt. Tung Na To-ig szép erdőségek terülnek. Többet kelle gyalogolni, mert a fagyos lejtőkön a lovaglás sok helyütt lehetetlenné vált. E helyen az egyik tibeti herczeg Djama nevű szukáját nekem ajándékozá. Egy romba dűlt miau mellett haladtunk el, hol egy számtalan karú istennő szobra áll (hasonló az indiai szobrokhoz). A szobor minden kezének tenyerébe az öröknőiesség, a termőerő képességének jelvénye, a fogamzásra kész, kinyilt alakban volt bevésve. Ja Zsű Kung-on át Pu Zsil Kung-'\g a lehető legregényesebb az út. Folyvást szük völgyeken, morajozó patakok mellett, magas sziklafalak tövén és gyönyörű erdőkben halad, melyekben imitt-amott már az Abies excelsa tűnik elő. Útközben egy Töngo nevű kis láma-kolostort találtunk, Jaragó-n pedig tejjel és vajjal szolgáltak. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy ezen a helyen ért utói CSAÓ mandarin, a ki Ta Tzien Lu-ból, alkalmasint magasabb parancs folytán, sietett utánam. — Ez ugyanaz a mandarin, a ki Batangból, meghallván * A «Pa Kva» mysticus rendszerét Khina uralkodóinak egyik legelsőbbike, FUH SI császár, Krisztus előtt 2650 évvel alapította meg, oly czélból, hogy képlete által az istenekről való fogalmat, és a világegyetem átalakulásának eseményeit megmagyarázza. Erről a tárgyról már igen sokat irtak, s ennélfogva én nem is bocsátkozom a fejtegetésébe, hanem mindazokat, a kik felöle bővebb felvilágosítást óhajtanának szerezni, K

REITNER GUSZTÁV «Gróf Széchenyi Béla keleti utazása» könyvének 621—626. lapjaira s az azokon foglalt minden tekintetben alapos és kimerítő ismertetésre utalom.