Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

Bevezetés. LXXXIII csot másztam meg, jól kívánván látni a Kukunor-t és az azt környező határokat. A tiszta levegő oly közel tünteté fel az ormokat, hogy azon véleményben valánk, miszerint ehhez három óra elégséges leend. Nagyban csalatkozánk, mert a kúp megmászása öt és egy negyed órát vett igénybe. Egy fél órával napnyugta előtt értünk fel. A világítás nem volt előnyös, a nap arczunkba sütött, és verő­fénye egy tüztengerré tevé a Kukunort, úgy hogy a szigete sem volt látható. A csúcs közel 14,000 német lábat tett ki, daczára magasságának könnyen és sebesen haladtunk, a ritkított levegő befolyását nem érezvén.* A kilátás nagy­szerű volt: keletnek az általunk ismert Tonkerr, Szi Ning, Ta Tung, Altin és Ping Fan Hien melletti hegységek emelkedtek ki, északnak a khinai biro­dalom legmagasabb és legnagyobb gerincze a Nan San, melynek délre fekvő havasain is csillogott a hó; délnek a kukunori hegység 2000 és 2500 láb ma­gasságban zárja be a tavat, és a nevezett lánczolat messze kinyúlván nyugat­nak , választja el a Kukunor területet Tsaidam-tól; nyugatnak végre egy depressio mutatkozott, mely a Buchain Gol völgyének tekinthető. Túl a Kukunor hegységen dél- és délnyugatnak, széles, száraz, sótól fehérlő, homokbuczkás határok voltak láthatók, imitt-amott kisebb hegyekkel szegélyezve, melyek rendesen kelet-délkeletről, nyugat-északnyugati irányban vonultak. Délkelet-délnek gyönyörű havasok magaslottak ki, alkalmasint a Kvei Ta-hoz vagy 100 kilométerre délnek fekvő Dzakar. A nap már lenyugodott s még a hegy csúcsán valánk. Futva indultunk, hogy még besötétedés előtt leérjünk a nagy sziklákról, melyeken a járás veszé­lyes leendett. Félóra alatt magunk mögött hagyva a sziklák leggorombább­jait, elváltam LÓCZY-tól, rövidebb utat keresve a kolostor felé. Jó két órát haladtam, midőn észrevevém, hogy eltévedtem. Csendes éjszaka volt; a fénylő csillagok, a mindenség mindannyi ragyogó napjai, szolgáltak irányadómúl, számtalan hegyen, völgyön és rohamos hegyi patakon kelle keresztül gázolnom, vagyis inkább botorkálnom, míg félórával éjfél után, fáradtan és kimerülten értem tizenegyórai erőltetett gyaloglás után Tun Kurr Gombd-ha. Ezt azért említem fel, mert ezen az éjszakán egy reám vészteljes rencontre-ból szeren­csével menekültem ki. Ugyanis az egyik völgyben egy pislogó mécset látván és kutyaugatást hallván, azon hiszemben valék, hogy közel vagyok a kolostor­hoz. Alig haladva azonban néhány száz lépéssel tovább, egyszerre öt tibeti fel­bőszült eb fogott körül. Ugy hivém, hogy utolsó perczem közeleg. — Hat és fél láb hosszú, vashegygyei ellátott bambus hegyi botomat nyílsebességgel forgatám jobb karommal magam körül, ekkép tartván testemtől távol az ugató és körülöttem ugrándozó kutyákat, míg balkezemben vadászkésem villogott. * Utam későbbi részein 16,000 lábnál magasabb nyergeken gyalog haladván át, még akkor sem éreztem a ritkított, gyér levegő befolyását ; míg kísérőim nagyobb része mindig nyeregben maradt és daczára annak fej- és egyéb fájdalmakat érzett. Azon vélekedésben vagyok, hogy csakis a tüdő egészséges volta, kellő nagysága, főkép mélysége és jó sok levegőnek felvételi képessége óvja meg az embert neve­zett magasságokon szédüléstől, erőtlenségtől és a gyér levegő okozta többi bajoktól. g*

Next

/
Oldalképek
Tartalom