Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

NEGYEDIK FEJEZET

83 pálinkás ser föl fogja étvágyát ébreszteni, s ha majd enni akar, adasson ön neki hűvös, de ne hideg vizes korpát (m ash), állítsa egy rekeszbe és vettessen alá jó alyát, hadd heveredjék mielőbb le; holnap még el lesz fáradva s lábai is meredtek lesznek, délfelé lépésben meg kell jártatni, hadd nyújtsa ki lábait, s holnapután a fáradsága elmúlván semmi baja sem leend. Mi az érvágást illeti, engedje meg barátom, figyelmeztetnem arra, hogy azzal igen ovatosnak kell lenni. Ha egy nagyszerű erőltetés, hajtás után látja, hogy lova igen levert, gyakran reszket, vérforgása nagyon sebes, szája forró, szemei gyuladtak, szóval ha azt látja ön, miszerint könnyen következhetnék gyuladás : akkor vágasson eret, de akkor se vétessen több vért, mint a mennyi szükségeltetik arra, hogy a vérforgás csendesebb legyen, és az idegrendszer túlerőltetéséből következő reszketés megszűnjék. Eret vágni, midőn a lovon csak egy egy ideiglenes fáradtság múlékony jelei mutatkoznak nem egyéb , mint gyengítése az állatnak, mi által hátráltatjuk, hogy vesztett erejét pihenés által visszanyervén, újból hasznaiható legyen. A szürke ily állapotban van. Az ilyen fajta lovak, az igazat mondva, ritkán vannak nagyobb veszedelemnek kitéve, mert Hiányzik az erő, lélek — vagy bárminek nevezzük azt, mi a lovat addig viszi, mig a túlerőltetés következtében valamely belső gyuladás támadhatna. Lábaik elfáradnak és menő tehetségök csakhamar kimerül, s igy bel szervezetük semmi, a túlhajtásból eredhető veszélynek nincs kitéve.