Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

MÁSODIK FEJEZET

39 Ha már a lovak rendesen vadásznak, akkor az itt leirt rendes ildoinitásnak meg kell sziinni és hetenkint egy-két napi pihenés csak használhat, azonban azért senkise mulaszsza el lovát, ha ez egészséges , lépésben megjártatni, mert a szabad levegő a lónak , ha az idő szép, igen iidvös szokott lenni, söt az öreg lovaknál szükségessé is válik. Pihenés a szó legszorosabb értelmében minden mozgásnak távollétét jelenti, s az ily pihenés, de csak ám, rövid ideig, szükséges a vesztett erő visszanyerhetésére; tágabb értelemben az erőltetés elhárítását jelenti, a mire szinte szüksége van az állatnak , de hasonlóan csak néhány óráig. Ha már egyszer mind a két értelemben megadatott a lónak bizonyos ideig a pihenés, ennek meghosszabbítása nemcsak nem hasznos, de ártalmassá is válhatik. Csupán betegség esetében , ha az tudniillik gyuladás vagy láz, ajánlható a legnagyobb pihentetés. Természetes, lesznek , kik az elősoroltak után kérdezni fogják : vájjon ama nehéz munka, melyet a buntere k-nek a végből kell tenniök, hogy tökéletes conditioba jöhessenek, nem rontja-e meg idő előtt a lábakat, nem rövidíti-e meg életüket? Meglehet hogy igen! azaz annyiban, mennyiben kevesebb ló fog találtatni most, mely 10 és 20 év között vadászna mint régebben , inert való az , miszerint a nagy felheviilések kedvét, a nagy mozgások pedig lábait rontják; de azt nem hihetem, hogy a munka oly mértékben ártana, mint sokan vélik. Válaszszunk két lovat, termet, csont s alkatás tekintetében egyenlőt, és étessük, mozgassuk, kezeljük s dolgoztassuk egyiket ugy, mint az divatban volt egy század előtt, a másikat pedig a jelenkor szokásai szerint; meglehet azt fogjuk