Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

MÁSODIK FEJEZET

22 — Valószínű! az ily lovak drágák szoktak lenni. — Azonban ezzel mit sem törődöm , s annál kevésbé, mert — mint ön is hiszi — jó vadászló fog belőle válni; annak szántam s nem bánom meg a vásárt. — Alig hiszem , hogy olyasmit mondtam volna, miből ön következtethetné ezt, és ha csakugyan mondtam volna: hibáztam. — Hát nem mondta-e ön? hogy vadászlónak elég nagy, elég erős, elég vérre mutat, jó mozgása van s igen szép ló; továbbá hogy az ily lovak drágábbak szoktak lenni; s mindebből nem következtethetem-e, hogy az árát megéri? — Ez mind áll s én mindezt mondtam felőle, mint lóról, de nem mint vadászlóról. Mindazon tulajdonok, melyeket feltalálunk benne, megkívántatnak egy H u n t e r-ben,*) de azokon felül még sok egyéb is, minél fogva nem hiszem , hogy vadászló válhassék belőle. — S mik legyenek azok ? kérdé barátom, kissé ingerült hangon. — Vadászlónak lábra, még pedig jó erős lábra van szüksége ; már pedig az ön lovának lábai olyanok, hogy nem valószínű , miszerint testét huzamosan hordani birnák; nevezetesen térdben hátrahajlók, s térden alul gyengék szárcsontjai, hozzájárul még az is, hogy francziásan — tánczmesterként áll: minélfogva az első hiba a láb hátulsó inait túlságosan gyengítvén , az utóbbi által pedig annak szabad mozgása levén gátolva , e két hibának következménye a megsántulás; mig a harmadiknak valószínűen az lehet eredménye, llogy egy nehéz, fáradalmas nap után labait ki fogja bokázni (streifen). Azon *) Hunters vadászló.