Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

ELSŐ FEJEZET

8 Ez az, miről alkalmasint megfeledkezett a költő, midőn; „Space for, his lake, his park s'extended bounds, Space for his horses

, equipage and hounds" — azaz : „Legyen egy halastó, helye nagy kertemnek, Helye a lovamnak, kocsim- és ebemnek" szavakkal az urak mulatságait a szegény néposztályra ártalmasokul rajzolta; mert ha eszébe jut, hány szegény embernek nyújtanak azok élelemszerzésre alkalmat s mennyi pénzt hoznak forgalomba, ugy e sorokat bizonyosan máskép irta volna. Félre tehát veletek, kik a vadászat ellen annyira kikeltek, talán mivel a sors megtagadta tőletek az érzéket annak élvezhetésére. Mindenkiben rejlhetik a bátorság csírája, a bátorság; de midőn azt másokban csak fölteszszük : nem kétkedhetünk oly ember irányában, ki az ostromnál vezeti pajtásait a vár falaira, s nem kétkedhetünk annál sem, ki, süveggel kezében, rókafalkáját vágtatva vezeti, lelkületét mintegy kitárva a néző előtt. Az ily ember tegyen bármit, daczoljon a hatalommal, vagy siessen fölkarolni a szerencsétlent, minden cselekedetében elötiinteti a nemes, a szilárd s nagy lelket. Az, ki bármely nemét a férfias mulatságoknak — egy sport-ot üz , sp o r t s m a n-nek neveztetik , miként minden a színpadon megjelenő egyén színésznek. Ezek közül nem mindegyik művész, s a sportsman-ek közül is nem mindegyik sp.ortsman par excellence. A halászat is egy neme a s p o r t-nak ; — azonban mind a mellett hogy azon cynikusnak, ki azt leírván mondá : „miszerint az egy rúd , melynek egyik végén egy hernyó, a másikon pedig egy bolond csügg" — nézetét nem oszthatom ; mégis a rókavadászat iránti előszeretetem tiltja, hogy a ha-