Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

ELSŐ FEJEZET

5 tukkal. S talán nem ártana, ha enmagam is igy tudnék gondolkozni s birnáin ily philosophiával fölcserélni hajlamaimat; azonban tehetek-e róla : ha inkább kedvelek egy szilaj négyes-fogatot és hat derék vadászparipát istálomban, mint az érintett s hasonló bölcseleti elveket nyelvemen ? A kopászatnak nagy előnye minden egyéb mulatság fölött az : hogy senkinek sem árt, sőt ezreknek hasznai s javukra van. A par excellence népbarátok alkalmasint azon kérdéssel fognának e mondatom ellenébe föllépni : vájjon a földmivelőnek, midőn vetései a vadászlovakkal legázoltatnak, nincs-e ez nyilvánosan kárára ? Bátrán válaszolom : nincs. Tudjuk, hogy vetéseken nyargalózni senkinek sincs valami nagy kedve, s hogy ezt, mennyire teheti, mindenki örömest el szokta kerülni. sőt ha ezt elmulasztaná , társai által is figyelmeztetik arra; de ha mind a mellett is megtörténik , nem áll ám, hogy a gázolás árt a vetésnek. Lovaglás által a gabna gyökere vagy lenyomatik a termőföldbe, s ezen nyomás, ha szinte nem leggyöngédebb is, nein öli meg a csírát; vagy pedig felvágatik, mely esetben a gyökereken föld is maradván, az a termésre ingerlő erőt ébreszt és a gabna , gerániumként, ismét gyökeret verve , mint a Mythosz hydrája uj erővel fejleszti ki dús kalászát. Mintha hallanám Gabnai haszonbérlöt gunyoros hangon mondani : „Ért is ám a vetéshez oly ember, a ki könyveket firkál?" Nagyontiszteit Gabnai ur! legyen ön meggyőződve arról, miszerint valódi irói tehetség- s érdemdús egyének azt fogják önnek nyilatkoztatni : miként én sokkal jobban érthetek ahoz, mint kell egy dülőföldön végig nyargalni, semmint a könyviráshoz. Hagyán , ne vitassuk most ezt! Higyen ön, kérem, állításomnak : a tapasztalás győzött meg igazságáról. Én