Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

HATODIK FEJEZET

Midőn haza érkezvén estve magunkra maradtunk volna, barátom e szavakkal kezdé meg a beszélgetést: — Tagadhatlan , miszerint az öreg M u 1

1 i n s egy igen különös egyéniség; de jó lovasnak is tartja-e ön őtet? — Korántsem, s átalában mondhatni, hogy mig a róka-falka melletti huntsman és w h i p e k közt sok igen jó lovast találhatunk, azok igen ritkák a harrier-ek mellett működők között. Ennek sok s különféle okai vannak , de főleg a következő. A rókakopók sokkal kevesebb s nem annyira szakadatlan figyelmet vesznek igénybe mint a harrier-ek, rókának erösebh levén a scent-je és futása egyenes; mert ha esetleg vissza is talál futni azon hely felé hol fölveretett, futása egy nyolczszegletü alakban szokott történni és szaladása egy ponttól a másikig egyenes ; félelmét, mely talán szintolyan mint a nyúlé, nem árulja annyira el, s nem folyamo ik ennek cselei- s ugrá•