Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

ÖTÖDIK FEJEZET

93 nek adandó felvilágosítások körülbelül ilyenek lehetnének: e s ez kopó idáig vezette a falkát; mert ez esetben, ha ugyan a felvilágosítást adóban lehet bizni, amaz tudni fogja, mit tegyen. Ezekből magától következik, miszerint oly egyén, ki a kopókat és a vadászatot tökéletesen nem ismeri s nem érti, legjobban teszi, ha egy szót sem szól. — Engedjen ön még egy utolsó kérdést tennem, mielőtt elhagynám, mert hiszem, miszerint egy leczkét adván nappal a szürkének, estve pedig gazdájának, alig várja ön már, hogy mind a kettőtől meneküljön. — Ellenkezőleg, viszonzám egy úttal csengetve, — hivassa fel ön lovászát, tudjuk meg tőle : hogyan érzi magát a szürke ? — Hogy van a szürke ? Martin! kérdé barátom az érkező lovásztól; él-e még, vagy talán már meg is van halva ? — Oh már majdnem egészen jól érzi magát. Hieover ur rendelete szerint pálinkás sört adtam neki, mitől csakhamar visszanyerte kedvét, s már egy órája hogy eszik, mint a farkas. — No s maga Martin nem ivott egy kevés sört? kérdém én. — Nem, uram! volt a kérdezettnek válasza, ki lovász modorban kezét homlokához emelve, ez által adá szolgálatkészségének jeléi. — Így tehát tanácslanám , hogy összegyülekezve mindnyájan igyatok egyet a szürke egészségére. S most, folytatám barátomhoz fordulva, midőn a lovász már az ajtón kiviil volt, mig azok az alsóházban indítványomat vitatandják meg, kérem , folytassa ón a felső-