Storcz Mátyás: A véreb munkában / Gödöllő, szerzői kiadás, 1929. / Sz.Zs. 1567

Előszó

6 — nincs egy csepp vér, — de látom mozdulatain, orra zakatol, ágaskodik, a farka motollázik, — mutat a fűszálon egy csepke kis vért, letérdepelek, megsimogatom, so recht mein edler Hund, verwund-verwund. Rég porladoznak a nagy templom kertjében és várnak ott engem, hogy együttesen újra St. Hubertusnak hódolhassunk. Magam ástam egy vén terebélyes tölgyfa alatt sírjukat és könynyes szemmel, levett kalappal távoztam, amikor az anyaföldnek visszadtam drága csontjaikat. Jött a forradalom, a gaz román invázió, elrabolták tőlem a kedvenc vérebeimet. Árván maradtam. Igaz, hogy öregek már a csontjaim, de ha Szt. Hubertus segítségemre lesz és újra vérebbel járhatok az én nagy templomom kertjében, úgy érzem, meg fogok fiatalodni. Kérve kérem azért a Neves Vadászurainkat, így Méltóságos nemeskéri Kiss Géza urat, a királyi udvari vadászterületek vadászmesterét, akinek nemes vadat szerető szive és nagy tudása a királyi vadászterületeken oly csodás fővad állományt tudott egy pár év alatt tenyészteni, hogy szerezzék be a nemes koronás vad vadászatához a vérebet, amennyiben tehetik, legyenek segítői és istápolói az alakuló véreb egyletnek. Gödöllő, 1929 évi május hó. STORCZ MÁTYÁS kir. udvari vadászati tiszt.