Storcz Mátyás: A véreb munkában / Gödöllő, szerzői kiadás, 1929. / Sz.Zs. 1567

7. A kimúlt vad csaholása és annak jelzése

16 junk vissza a kutyával a hosszú vezetékben mindaddig, míg nem jelzi a vércsapát; (ha vért érez, zakatol és tüzesebben dolgozik) „mutass kutyám !" és dicsérjük meg. Ha esetleg a vadat felkelni látnánk, ha lehet, lőjjük agyon, — de ennek megtörténte után üljünk legalább egy fél óráig le és pihentessük ebünket, keljünk fel, mutassa az eb a csapát, dicsérjük, „hahó Hangos, előre hahó", most találni fogja a sebágyat, ekkor a kutya nagyon zakatol az orrával — farka mozog, mert ő is örül, térdepeljünk le, „mutass" — dicsérjük meg, becézzük, ez jól esik az okos barátunknak, keljünk fel, „előre, előre, hahó, kutyám" s dolgozzunk tovább a kimúlt vadhoz, fogjuk rövidre a vezetéket, mikor a vadhoz érünk, simogassuk meg, dicsérjük ne hagyjuk tépázni, biztassuk a csaholásra, itt nagyon jó, ha van egy jáger segítségül, aki a vad fejét nagyon mozgatja. Biztassuk csaholásra, a fejmozgató jáger ugasson, nagyon mozgassa, mintha a kutyát a fejjel ütni akarná. Hangos „hahó, hahó, haf, haf", biztosítom, hogy az eb muzsikálni kezd; vezető segítsen, „haf, haf, hau, hau", vagy egy félóráig cibáljuk a vadat, kössük le kutyánkat vagy 5—6 lépésnyire a vadtól és hagyjuk kedve szerint, ha lehet órahosszáig ugatni, de nagy dicséret mellett, hogy örül ennek a mi kis barátunk. Most törjük fel a vadat, vagyis két comb között hasítsuk fel a hasüreget a hasfalig, vágjuk körül a vastag belet, toljuk ki, majd forduljunkafejhez és az alsó állkapocstól a mellüregig, (Stich, mondjaa német), bontsuk ki a gégét, válasszuk el a bárzsinget, fűzzük abárzsinget 2-3-szor át, vagy kössük meg, hogy a bélsár ki ne jöhessen, a stichbe, vagyis a szügybe elég helyet csináljunk, ahová beletoljuk a gégét és a bárzsingot, előbb azonban vágjuk le a nyelvét. Most forduljunk vissza a hasüreghez, dobjuk ki a beleket a májjal, természetes, először húzzuk ki a bárzsingot, ha ez kész, vágjuk körül a rekeszt, nyuljunk előre, fogjuk meg a gégét, kis segítséggel húzzuk ki a tüdőt és a szivet. Májon ne keressük az epét, mert a rőt vadnál, nemkülönben az őz vadnál epe nincsen. A kutyának adjunk apróra vágott májat, esetleg kevés aludt vért, ne sokat, mert kihányja, szarvasnak a pacalját tisztítsuk ki, jó lesz otthon megfőzni a kutyáknak. Hogy a kutyánk gyakorlata minél nagyobb legyen, azért minél többet dolgozunk vele, annál jobb! Nézzünk tovább egy gyakorlatot. Este sebezzünk meg egy gyenge bikát, (nyársast,