Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Második nap

IO MÁSODIK NAP. még elég világos marad ugyan, hanem jócska utat is kelle még megtennünk, hogy elérjük a helyet, a melyet a kapitány éjszakára kijelölt. Az erdőtlen partok közül nemsokára arra a helyre értünk, a hol a Béga-ág válik el a főfolyótól; az itt alkotott nagy szigetet szép berek fedi, mellyel pár nap múlva bővebben kell vala megismerkednünk. Innen megint berkek között haladtunk, melyek mindkét parton egyforma szépségben vonultak végig. Az esti világítás csodás hatással volt az egész tájképre. A Nap igazán magyarországi módon, egészen másként szállt le, mint a nyugoti országokban, a miről annak, a ki napszállatkor a gyönyörű fényhatásokat Magyarországon nem látta, fogalma sem lehet. Az élénk pír, mely nyugoton félkörben kigyuladt; a halmok csúcsai és a iák koronái, melyek a lenyugvó Nap utolsó sugaraitól megaranyozva csendesen bólingtak az esti szellőben; a Duna, melynek reszkető hullámain a nyugoti ég vérvörösen tükröződött vissza; az ólomszürke éj keleten, melyet csak itt-ott szakítottak meg egyes fénylő csillagok s narancsszínű pászta választott el a lemenő Nap világos szalagjától; a beljebb fekvő berkek és mocsarak, melyek kékes párákba és könnyű ködbe burkolva, kísértetiesen eltünedező körvonalakban elegyedtek össze lassanként szemeink előtt: mindez csodálatos szép képet alkotott, melynek igazi keleti színpompája, egyesülve a gyönyörű est mély nyugalmával, a természet minden barátjára feledhetetlen hatással volt. A bíbiczek sajátszerű kiáltozása, mely este a mocsári szalonkák szavával egyetemben valami barátságtalan,