Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Második nap

A MEGKERÜLT KORMORAN. 2? a villásreggeli után, melyet Adonytól való elindulásunk után, hála Istennek, mindjárt feltálaltak, sok munka várakozott ránk. Egy esetet mégis fel kell említenem, a mely hozzájárult, hogy útunkkal e napon kissé megkéstünk. Elindulásunk után mintegy félórával nyugodtan néztem a hajó fedélzetén, egy szivarkát füstölve, a habok játékát; egyszerre csak észreveszek valami fekete testet, mely hajónk mellett úszik lefelé; jobban megnézve, egy kormorán holt testét ismertem meg benne; ugyanaz volt, melyet a sziget partjáról láttam, hogy a vízbe bukott. Azonnal parancsot adtam, hogy álljunk meg; egy csónakot a vízre eresztettünk s néhány perez múlva ott feküdt a kormorán társai mellett a fedélzet árnyékos szögletében. Átöltözködés és a reggeli elköltése után kényelmesen ültünk a fedélzeten és füstöltük HOMEYER szivarjait —neki voltak t. i. a legjobb szivarjai — csupa barátságból. A hajón van a legpompásabb élet, a hajón esik a legkellemesebb utazás; az ember otthon van, mindene kéznél van, gyorsan jut egyik helyről a másikra s a képek változnak előtte, mint a díszítmények a színházban; mikor az ember hajón utazik, megérti, hogy vannak emberek, a kik a hajós élet iránt fanatikusan rajonganak ; magam is ezek közé tartozom. Siestánk nem sokáig tartott; a fáradhatatlan BREHM munkára szólított és én HoMEYER-rel együtt követtem őt a hajó elejére. Az elejtett madarakat mind megmértük és a színekkel egyetemben a pontosan vezetett fűzetekbe bejegyeztük; azután naplót kelle vezetnünk