Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Második nap

IO MÁSODIK NAP. A ki a kőszáli sast jól ismeri és őt, mint a nemes sasok csoportjának típusát szeme előtt tartja, e csoportnak egyetlen tagját, tehát a lármás-sast sem tévesztheti össze soha más orvmadárral. Mikor ez a sas úszó repüléssel, szárnylegyintés nélkül, látszólag lassan s mégis nyílsebességgel vonult el előttem, valóban olyan lélekemelő érzés szállott meg, mint mikor az ember hosszú idő multán régi jó ismerősét látja. A múlt tél deczember hava óta, mikor az utolsó kőszáli sast ejtettem volt el, nem láttam sast a szabad természetben; csak London, Dublin és Berlin állatkertjébe zarándokoltam volt ki a városi levegő fojtó ködéből, hogy e nemes állatokat lássam és legszebb vadászemlékeimnek gondolatban való újra átélésével enyhületet találjak az emberek üzelmei között. A szíves olvasó ne vegye ezt a kis poétái kitérést rossz néven; ha én a sasvadászatot érintem, ilyen veszélyeknek mindig ki van téve. Milyen szívesen hagytam volna most is figyelmen kívül egész úti tervünket, hogy ott várhattam volna nyugodtan a gémfészkek alatt, vájjon nem fog-e visszatérni a sas, hogy a fészkek belsejét jobban szemügyre vegye! Hanem egy pillantás az órára kényszerített, hogy siessek a többiekhez vissza. Az elejtett kormoránokat összeszedtük s gyorsan indultunk visszafelé. A felhők eloszlottak s az esőtől felfrissült liget még pompásabban zöldéit és jobban illatozott mint az előtt. A madarak énekeltek s az előttünk felrebbenőkből nem egy név került be a madártani jegyzőkönyvbe. A fáczánok hangos szavát is hallottuk messziről s HOMEYER