Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Tizenegyedik nap

VÖRÖS KÁNYA. 219 gekben robogtak a mezőről be az erdőbe, meg az erdőből ki a mezőre. Egy csinos, sűrű aljanövényzet födte erdő szélén megállottunk. Keskeny gyalogút vezetett be az árnyékos, mintegy sötét lombsátort alkotó pagonyba. Legelőször egy lármás sas fészkéhez értünk; sógrom, lövésre készen, megállott, én pedig a fészek alá lopództam, hogy a madarat felriasszam. Alig bukkant elő a megrémült sas lakásából, LEOPOLD jól irányzott lövése legott földre terítette. Kissé tovább egy kánya-fészket találtunk. A csinos orvmadár hosszú, villás farka messzire állott ki a fészekből. Erősen meg voltam győződve, hogy ez a Magyarországon mindenütt közönséges fekete kánya, és nem a vörös, a melyet egész útankon is fölötte ritkán láttunk; nagy meglepetésünkre azonban az első megháborításra vörös kánya röppent ki a fészekből. Mind a ketten két-két lövést eresztettünk utána, de nem esett le; súlyosan megsebezve tűnt el szemeink elől a sűrű lombok közé. Csak néhány nap múlva találta meg az erdész és nagy sajnálatomra használhatatlan állapotban érkezett meg Bécsbe; annyit azonban elértünk vele, hogy azt a hézagot, a melylyel zsákmányunk lajstromában a vörös kánya hiánya fenyegetett, betöltöttük. Gyorsan igyekeztem most egy lármás sas fészkéhez, mely innen csak néhány száz lépésnyire esett. Rendkívül vastag és bokros fa középső ágain volt e szép orvmadár tanyája; sűrű, majdnem átlábolhatatlan cserjés volt körülte mindenütt s nagy nehezen tudtam valami szabad helyet találni, a honnan félig-meddig jó lövés esett.