Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Második nap

IO MÁSODIK NAP. radt, a házak mind alacsonyabbakká váltak, kezdődött a zöldséges kertek régiója, melyet a szalmakunyhók követtek s a város végre a homokba ment át. Ez jellemző sajátsága minden magyar falunak és városnak; nem koszorúzzák őket díszkertek, nyári lakások, sétahelyek, hanem átmennek a homokba. Túl a Gellért-hegyen mindjobban kiszélesedik a Duna, kezdődnek a szakadékos partok, itt-ott nedves rétekkel váltakozva; a bal parton nagy falvak jelennek meg a szemhatáron. Délkelet felé nagy síkság terül; a váczi hegyek mind jobban és jobban eltűnnek a kékes reggeli ködben ; a csomádi erdő és a mogyoródi halmok körvonalai mind elmosódottabbakká válnak s nemsokára egészen eltűnnek szemeink elől; én búcsút intek feléjök, hiszen mind régi jó ismerőseim, — mögöttük, nem messze fekszik a gyönyörű Gödöllő. A jobb parton a háttérben erdős hegyek látszanak, majd jobban, majd kevésbbé közeledve a Duna felé. Most feltűnik jobbunkon Budafok kis helység, mely a Dunára meredeken ereszkedő hegyen fekszik ; azután kezdődik a nagy Csepel-sziget, több jelentékeny községgel. A tájék meglehetősen egyhangú, de a körvonalakon uralkodó sajátszerű nyugodtság valami nagyszerű jellemvonást kölcsönöz a képnek. A víz tükrét, mely a Nap sugaraitól már jól fölmelegedettnek látszik, gyönge, frissítő nyugoti szél fodrozza. A világoskék égboltozat nagy kupolája felhőtlenül terül ki fölöttünk s a nagy magyar síkság beláthatatlan határ nélkül tűnik el a messze távolban.