Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Második nap

IO MÁSODIK NAP. volt az első madár, melyet az ornithológiai napló «láttam» rovatába bejegyezhettünk. A gőzös elkezdett a többi hajók és kisebb bárkák közül kibontakozni; teljes erejével csak akkor haladt lefelé, mikor kijutott a folyó közepére. Mielőtt a nap további mozzanatait említeném, a hajó lakóival kell megismertetnem a türelmes olvasót. A már említett személyeken kívül ott volt még az én inasom, szolgám és három vadászlegényem, LEOPOLD vadászlegénye, BOM BELLES inasa és vadászlegénye; azon kívül a hajóskapitány, a kereskedelmi tengerészet kiváló ügyes tisztje, a kinek sok köszönettel tartozunk, segédtisztjével és hajósaival s a vendéglős a maga embereivel. S végre, hogy az utazó társaságot teljesen bemutassam, még három személyiségről kell megemlékeznem, a kik számos vadászatomon már régóta mindig jó szolgálatokat tettek nekem. Első közöttük Blak, az én fényes szőrű, fekete vizslám. A vizsla nevet ugyan nem érdemli meg, minthogy a nyulat vagy a foglyot nagy ritkán állja meg; ellenben igen jó apporteur, űzi és elfogja a megsebzett vadat a szarvastól kezdve egész a tengeri-nyúlig; esküdt ellensége a ragadozóknak, rendkívül ragaszkodó, okos és az emberrel való folytonos érintkezés következtében kutya-eszének határain belül rendkívül képzett és megnemesült. BREHM az én öreg Blakemet, az egész madárvilág iránt tanúsított nagy figyelme és minden ornithológiai tanulmányunkon való élénk részvétele miatt, soha se nevezte másként, mint ornithológus kutyának; ez volt az ő titulusa egész utazásunk alatt is.