Habsburg Rudolf: Tizenöt nap a Dunán / fordította Paszlavszky József. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1890. / Sz.Zs. 1478

Nyolczadik nap

158 NYOT.CZADtK NAP. sűrű ágak akadályoztak; azonkívül az a bajom is esett, hogy fegyverem a köpönyegembe koczolódott s egyik csöve elsült, mielőtt még czéloztam volna; a másik csőből pedig már nagy távolságra lőttem utána. A lövések zajára előjött a hím is és párjával együtt hangosan kiabálva keringett a fejem fölött. Ezt a baljóslatú kiabálást már jól ismertem a múlt napokból; a réti sas éles, tiszta vijjogása a vadászra nézve mindig kedvezőtlen jel. — A sasokhoz szegődött egy vörös kánya is s fölöttök mutogatta repülésben való művészetét. Mikor láttam, hogy minden reménynek vége, elszomorodva hagytam ott a helyet. A szekerek felé menve, útközben két kisebb fészekre bukkantunk. Mind a kettőben vörös kánya lakik — úgy mond az erdész; ő maga látta néhányszor, hogy ezek ültek a fészken, s külsejökről ítélve, csakugyan mind a kettő kányafészeknek látszott. A laza, gyenge építményből egészen biztosra fogtam magam is, hogy ezek csak a vörös kánya fészkei lehetnek. Az egyik fészek üres volt; valószínű, hogy gazdáját a réti sasra tett lövések zavarták ki, minthogy a nagy sasfészektől csak néhány fa választotta el. A másik fészek gazdáját sem birtuk kiriasztani, pedig ismételve megkopogtatták a fa derekát, a mely ágain viselte. Az erdész azt tanácsolta, hogy menjünk innen s keressük fel egy barátkeselyű fészkét. Mintha valami jó szellem sugallta volna, a fészekbe lőttem és ime, egerész-ölyv nagyságú ragadozó madár repült ki belőle, súlyosan megsebezve. Alig dördült el a puskám, az erdész már felém kiáltott, hogy «hiszen ez nem a kánya, a mely