Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434

A bölényvadászat

A bölény-vadászat. A bölény (böliny, belénd, bilind, székelyesen: begyen, vadbival; románul: zimbra ; lengyelül: subr, zubo) az elefánt, orrszarvú és viziló után napjaink legnagyobb emlőse. Gróf Lázár Kálmán leirása szerint a vén him 6 láb magas, 10 láb hosszú, feje nagy, homloka széles és domború, szarvai erősen görbültek. Mélyen alácsüngő lebernyege és sürü, fodros sörénynyel borított nyaka van. Végtagjai rövidek, szemei nagyok, sötétbarna szinüek, szemfehérük rendszerint vérrel aláfutott. Az állat tekintete bizalmatlan, haragos. A köztakaró színezete nyáron át fénylő sötétes barna, télen fénytelen s kissé elfakult; szakálla, pofái farkbojtja barnásfeketék. Borja röt vagy szürkésbarna. Kedvenez tartózkodási helyei — Jaroczki szerint, ki ezen állat szokásait Litvániában tanulmányozta,— nyirkos talajú vagy éppen mocsáros erdörészek. Magasabban fekvő, szárazabb helyeket kizárólag csak télen szokott felkeresni és csakis akkor, ha ezek lakott vidéktől távolabb esnek. A vén bikák, a vén vadkanok módjára, magánosan járják be a rengeteget és csak fajzás idején keresik föl a gulyát, midőn is elkeseredett élet- s halálharczot vivnak egymással a tehenekért, melyek májusban borjaznak s a borjut még két éves korában is védelmük alatt tartják. A tehenek különben alig lesznek 3 évben egyszer vemhesek. A borjak fejlődése igen lassú. Schönbrunni tapasztalás szerint ez állatok még 6 éves korukban is nőnek. Bölények ez idö szerint még csak egy helyen találhatók Európában szabadon, t. i. Litvániában Bialovicza nevezetű falu körüli vagy 12 mértföld terjedelmű rengetegben, hol gondos felügyelet alatt tartatnak. Jaroczki, ki a bialoviczai gulyát 1830-ban meglátogatta, akkori számát 720 darabra becsülte; 1844-ben az «Ausland» szerint 993 darabra rúgott. Ma 600—700 felnőtt állat és 50—60 borjúból áll.