Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434

Bencze

B encz e. Nem vonom kétségbe Berzsenyi mondásának igáz voltát, hogy: nem szül gyáva nyulat Nubia párducza. Szerencsére meg fordítva a nyulmama sem szül ám nubiai párduczot. Mert hát a nyul nem megy mindenütt olyan ritkaság-számba, mint a «Zdobai Spitzen», a hol «nyolczan lőttek egyet», már t. i. nyolcz kifogástalanul felszerelt uri vadász egy kifogásolható vedlett alakú tapsifülest. De a történelmi hűség kedveért föl kell azt is említenem, hogy torát 20 liter szamorodnival ülték meg, a minekutána egy hétig tartott, mig a hazaindulóban kicserélt bundákat ismét visszacserélhették. Hogy különben Thurzó György, ki egyéb családi erényei mellett a jó pecsenyéket felette szerette, nem lehetett valami nagy nyul-vadász, vagy hogy területein a nyul nem lehetett valami nagy bőségben : azt abból következtetem, hogy nejének 1594. január 4-ikén csak három nyulat küldött azzal, hogy többet löni nem bírt. Annál szivesebben vette a nejétől részére küldött nyulakat, p. az 1598. november elején a szentendrei táborba s az 1599. márczius 4-én Pozsonyba utána küldötteket, mely utóbbi küldemény egyszersmind arra is mutat, hogy korában nem sokat .törődhettek a vadászati tilalmas időkkel. Azt már tudjuk, hogy a régibb idők magyarja szerette a barázdából kigördült benczét a hajrá te! liha te! kiáltással biztatott agarakkal hajszolni, mig a nyulhivóval a káposztában duskálkodó nyulfit csalogatta magához. Hogy körvadászatokon hazánkban nyulhekatombákkal áldoznak, azt csak néhány adattal kívánom illusztrálni. 1840-ben az akkoron gróf Pálffy-féle Stomfán 3 napi vadászaton (deczember 28., 29. és 30-án) 4500 nyul jutott teritékre. Gzenken 1877-ben öt nap alatt 1295 drb, Vedrödön pedig 2 nap alatt 977 db. Az ilyen rekordok, hogy