Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434
Szárnyasvad
51 De ízletes ám még a vén túzoknak is a— notabenejól elkészített — melle husa. Ha az ember végigfut löjegyzékeinken, azt a benyomást nyeri, mintha ez a hatalmas madár nagyon megritkult volna. De annál gyakoribb a tréfa, a mit a tuzokvadászat ötletéből a neophitákkal űznek. Kevés uradalmi irnok került le az Alföldre, a kit még e czimen meg nem tréfáltak volna. Az ilyen tuzoklesnek ime itt egyik recipéje: Legelőször is meg kell tudni, hogy a pusztán hol van éjjeli tanyája a túzoknak s amikor ezt megtudjuk, egy. pár ügyes emberről gondoskodunk, kik segítségünkre legyenek. A túzok nagyon félénk természeténél fogva, ha zivataros menydörgéses idö van, vagy éppen jég esik, összehúzódik s meg nem mozdul, bármi történjék is vele. Hogy a tuzokfogás éjjel sikerüljön, ilyen nevezetes időjárást kell előidézni s ez pedig könnyű dolog. A sötét éjszakába óvatosan a túzok felé tartsunk s egy szűrös ember egy égölámpát rejtsen a szűre alá, s a mint az állatok íelé közeledünk, a szűrt, hol terítse szét, hol zárja össze; a túzokok, a mint ezt észreveszik, meg vannak győződve, hogy villámlik. Ezt az embert kövesse egy másik dobbal és azt erősen verje; ezzel a menydörgést remekül utánozhatni. A harmadik ember vigyen a hátán egy negyedrész zsák tengerit s abból egyegy maroknyit, vagy ha közel van a túzokokhoz, két maroknyit is szórjon a magasba, a mint a tengerik reá koppannak az állatokra, azok azt jégesőnek vélvén, egészen összehúzódnak. Az utolsó ember ezek után csak az üres zsákokat vigye s azután a meglapult túzokokat emelgesse meg és suly szerint válogassa ki a nehezebbjeit s amennyi szükségeltetik, rakja zsákba. Hogy magam is nem estem áldozatul az ilyen tréfának, azt a megboldogult «Hon»-nak köszönhetem. Nagyban folytak az előkészületek az adácsi túzok-vadászathoz. A határárokban külön kimélyített lesgödrökben elhelyeztetvén a puskások, nekem mint a legfiatalabb Nimródnak a legszélsőbb hely jutott, a merre senki sem várta, hogy a túzok szállani fog. El is mélyedtem én a «Hon» vezérczikkének az olvasásába, mig a többiek valószínűleg kidugdosták a fejüket, vájjon jönnek-e a lovas hajtók által messziről felhajtott túzokok. Egyszerre csak nehéz suhogást hallok fejem felett s a mint felocsudok, szerencsémre már fejem felett elrepült a csapat. Rálövök a vezértuzokra, mely lepottyanva olyat puffant, hogy szinte megsiketülök töle ; utána a legközelebbire, az is leesik. Hirem évekre meg volt állapítva, mert az öreg vadászok különösen azt a hidegvérii4*
