Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434

Gímszarvas és zergevadászatok

44 Az erdők eme büszke nagy vadját, méltán nevezték el az erdők királyának, és főnemesek, köznemesek méltónak tartották, hogy felvegyék czimereikbe; p. o. a Hruby-Geleny bárók czimere fekete szarvas, sisakdiszük pedig fekete szarvasfej nyakastul. Az Ems bárók czimerét két szarvas tartja stb. A magyar gímszarvasnál szebbet, erőteljesebbet a természet nem alkotott, festő még nem pingált. Igaz, hogy a civilisatió hatásait helyenként ö is megérezte; de Máramaros, Ung, Bereg, Gömör, Liptó, Somogy és Veröcze vármegyékben még feltalálható abban az eredeti hatalmas formájában, mely a magyar Cervus elaphust oly páratlanná teszi az egész világon. Mily gyenge legények hozzá képest a német pagonyok szarvasai! Csenevészek a szó teljes értelmében. Irigylenek is bennünket a külföld vadászai gímszarvasunk miatt De nem is sajnálnak sem pénzt, sem fáradságot, sem időt, hogy nagyobb vadászati dicsőségükre egy-egy magyar gímszarvast teritékre hozhassanak. Löjegyzékeink tanúsága szerint elejtetett hazánkban gímszarvas az 1894. évben 3836 darab, 1895. évben 3324 darab, 1896. évben 3766 darab, 1897. évben 3793 darab, 1898. évben 3720 darab, 1899. évben 4750 darab, 1900. évben 5253 darab. Ezen számok méltó corallariumai budapesti agancskiállitásaink, melyeknél érdekesebbeket és tanulságosabbakat alig lehet még csak képzelni is. Sajnos, hogy nem akadt még egy Altum, ki hazánknak e tekintetben ily páratlan voltát monografikus tanulmányban urbi et orbi hirdetné. Ne szólj szám, nem fáj fejem! Zoologusnak szépek lehetnek az ázsiai szarvasok. . . . Azt se bánom, ha a wapiti szarvashoz nem pusztán a menazsériában, hanem valamelyik föur vadaskertjében lehet szerencsénk, a minthogy tényleg herczeg Hohenlohe javorinai uradalmába behozta 1881-ben az ural szarvast, 1898-ban a wapiti és altai szarvast, a melynek élö állománya most 65 db. mintegy 15 keresztezéssel és 13 db. (ominozus szám!) altai szarvas. Mikor az egyszeri czifra német katona bemutatkozott a huszárnak azzal, hogy ö is huszár, magyarunk megvetöleg végig mérte s foghegyen csak annyit vetett oda neki: «Du Hanswurst sein, nicht — huszár.» A vadász, kinek szivét mindannyiszor megremegteti az üzekedö gímszarvas szava, a hányszor az az öszi erdő titokzatos mélyén felhangzik: önkénytelenül arra az egyszerű huszárra kell hogy gondoljon, ha valamelyik idegen fajta himszarvas nyikorgó hangját hallatja. Nekem legalább az a muzsika éppenséggel nem imponál, — holott a mi magyar szarvasunk bőgése ugy érzem, hogy a vesékig hat