Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434

Vaddisznóvadászat

31 S tényleg utánozták is a német udvaronczoknál divó nagy pompával tartott u. n. «eingestellt» vadászatoknál, azzal a kis módositással, hogy a kant a konvenczionátus udvari vadászok előbb tőrbe ejtették és midőn a magas uraságok elé került, két markos legény fogta a hátsó csülkeinél. Csak ekkor állt vele szembe a bátor nagyúri vadász, illő módon fölnyársalva a lefülelt vadkant. Nem sokkal fárasztóbb a vadkanvadászatnak az a neme, mikor a puskás a löszéken kellő biztonságban elhelyezkedve, egymásután lepuffogatja az elébe hajtott sertevadat. Ily módon hozhatta teritékre kanjait I. János György szász király, kiről fennen állítják, hogy 1611-töl egész 1653-ig 28,000 vaddisznót részint maga ejtett el, részint — másoktól elejteni látott. Nemkülönben II. György, III. Fülöp spanyol király és Ulrich württembergi herczeg is ilyen löszékmesterek voltak. Vadaskertekben egyes nagy urak most is tenyésztetnek vaddisznókat, ezek azonban távol sem oly félelmetesek, mint a szabad rengetegek lovagjai. Eisgrubban a Lichtenstein herczeg vadaskertjében néhány évvel ezelőtt jelen voltam egy vaddisznó-etetésnél; •az ez alkalommal elémbe tárult látvány sajátságos voltánál fogva megérdemli annak elbeszélését. Egy öszi nap alkonyatán vezetőmmel a szálas erdőbe behatolva, egy magános helyen álló, szilárdan körülkerített kunyhóban foglaltunk állást, mialatt a vadászlegény dobját csörgette. Csakhamar a szélrózsa minden irányából kerültek elö a vaddisznók, de sejthették vagyis szimatolhatták az idegenek jelenlétét, mert jó sokáig nem akartak közelebb kerülni. Végre azonban egy tekintélyes külsejű. vadkan neki vetemedett s oda törtetett a kunyhó elé, a többiek aztán nyomban utána. A legény tengerit szórt eléjük, mit jóizüen ropogtattak. Valóban sajátságos látvány volt! Közel kétszáz vaddisznó, köztük nem egy hatalmas agyarú kan, sivítva küzködve egymással s törve magukat az eleségért, mit a legény hosszú vonalban elébük szórt. . . Bár az Erdeit nálunk minden időben pusztították, maradt még Írmagja elég. A 16-ik században az én adataim szerint ugyan nálunk is ritkulni kezdtek a rengeteg lovagjai, de a 17-ik században ismét elszaporodtak. Valószínűleg a házi disznó szökevényekből került contingens, mely ama mozgalmas időkben sokszor utat talált az elszabadulásra, gyarapította soraikat. A 18-ik század elején némely helyen valóságos csapásként jelentkeztek a vaddisznók.