Rodiczky Jenő: A hazai vadászat multjából és jelenéből / Budapest, Pallas, 1902. / Sz.Zs. 1434

Solymászat

16 a vadászat gyakorlásából a potentáták mindjobban kiszorítottak, sólymot idomított magának, azzal aztán elindulhatott bárhova, szívesen fogadták. Ne csodáljuk tehát, ha tüntetőleg elvitte sólymát még az istentiszteletre is, mert csak madarával az öklén érezhette magát igazán urnák. Abból a megtiszteltetésből, melyben e madár részesült, feléje is hatolt néhány halvány.sugár . . . Nem csoda, hogy még a szerzetesek is kedvet kaptak erre a sportra, bár az 1279-ben tartott budai zsinat egyik szabályában kimondotta, hogy: «ha valamely szerzetes kutyákkal vagy sólymokkal vadászaton éretnék, bárkinek megengedtetik, hogy azokat töle elvegye.» Habár az egyptomiak Osiris, a napisten egyik formáját sólyomfejjel ábrázolták ; habár Hathort, a szerelem istennőjét egy négyzet által köritett sólyommal jelképezték; habár Appolonnak hírnöke volt Homer tanúsága szerint: olyan értelemben, mint a keleti népek, sem a görögök, sem a rómaiak nem űzték a sólymászatot. Legalább Aristoteles és Martial leírásaiból ez tűnik ki. Ellenben hun őseinknek a hagyomány szerint már igen kedves sportja volt. Maga a sólyom pedig a hun-magyar pogánykor hitregés világának egyik specifikus alakja. A koronás turulmadár Kézai szerint Attila czimere volt, de a magyaroknak is hadi jelvényük maradt hosszú évszázadokon át, egészen Szent István koráig. A turulmadárhoz fűződik ös magyar mondáinknak talán legszebbike, mely szól Dentumoger nejének Emesének álom-látásáról, melynek okán Álmost, illetve Árpádot Turul fiának mondták.*) Épp oly szépen, mint helyesen mondja erre vonatkozólag Nagy Gyula: «a turulmadár szereplése tündéries, végzeties, majdnem isteni. Megtermékenyíti az anyák álmát, hogy hösök szülessenek ; a nemzeti hadak sorsát végzetszerűen intézi, hosszú vándorutján kísérője a népnek az igért uj hazába.**) A krónikások Attila czimeres madarát, melyet pajzsánviselt, Aslur vagy Austur néven emiitik s hogy az Astur *) Turul 1886. 29. 1. **) Erre vonatkozólag irja Béla király Névtelen jegyzője (Cap. 3.) is : «Ugek . . . erat quidam nobilissimus duxScythiae, qui duxit sibi uxorem in Dentumoger . . . nomine Emesu. De qua genuit filium, qui agnominatus est Almus. Sed ab eventu divino est nominatus Almus, quia malri eius praegnanti per somnium apparuit divina visio, in forma asturis, quae quasi veniens earn gravidavit. Et innotuit ei, quod de utero eius egrediretur torrens et de lumbis eius teges gloriosi propagarenlur, sed non in sua multiplicarentur terra »