Retski András: Néhány szó az agarak futásáról, azok közti különbség megitéléséről, bírák kötelességeiről, kellékeiről. Pest, 1851. / Sz.Zs. 1445

16. §. Nézzük meg az agarászok fő kellékeit

46 <3—máig megül, mit havon láthatni, az érésnél a' nyúl 's agár között egy kis ablakocska szokott lenni; közel lévén az agár, a' nyúl hol balra, hol jobbra hajlik, mit véggel nézve ngy látszik, kivált a' gazdája előtt, hogy forgat az agár, pedig oldalt a' rés mindig kivehető. Van agár, melly soha sem fordít, csak mindig érve hajtja a' nyulat, mig végre jó alkalmat nem lát, 's akkor megkapja a' farát vagy a' lábát; ellenben ollyan agarak, mellyek Schwunggal érik a' nyulat, hátul soha meg nem kapják , hanem rendesen derekon. Vigyázzon tehát a' biró, vagy a' ki az agarászatot el fogja mondani a' fent megirtakra, vágásnak ne mondja az érést, mert ha csakugyan hozzá nyúl a' kutya a' nyúlhoz , forditás nélkül is meg lehet látni, hogy akkor is más irányt fog venni a' nyúl, bár meg nem ül, de a' hézag megtelik, és akkor lehet érésnek nevezni ; a' forditás- vagy vágásnál pedig, nyúl, kutya együtt más irányban fognak jutni, 's a' megülés után fogja folytatni előbbi szaladását, ha positióra fut, ha pedig az nincs, a'merre lehet.