Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A falkavadászatokról szóló szakkönyvek

97* falka utáni run, érdekesen vannak az ott gyakran előforduló ugrások jellemezve. Az író színes leírását nem tudom visszatükröztetni, csak egy pár sorral próbálom jelezni tartalmát annak a leírásnak, melyben ifj. Mr. Rapid látszólag álmosan, tényleg azonban, a covertben dolgozó falka minden mozdulatát, sokaknál jobban észrevéve várja az eredményt és midőn felhangzik a Tally ho! Gone away! — egy pár lépés nekilovaglássál, mint egy raketta, felugrat az előtte lévő bankre, melynek tetején lévő sövény recsegve a követők patái alatt, elválasztja az úton tovább lovaglókat az igazi mezőnytől. A legközelebbi ugrás, a lejtő lábánál elhúzódó és kis árokkal szegélyzett hatalmas fekete bullfinch, melynek látszólag egyedüli áttörhető pontját elérni iparkodnak a lejtőn lefelé vágtatva a lovasok. Az ezutáni táblát (field) egy erősen összefont sövény határolja, melyet a lovak jól maguk alá húzott lábakkal ugranak, elkészülvén arra, hogy a túloldalon egy mély leugrás, vagy korlát, vagy ki tudja miféle meglepetés várakozik. Átérkezvén ezen is, a szimatot vesztett kopók rövid cast után ismét felveszik a szimatot, ifj. Rapid gyakorlott szemeivel körültekint a legközelebbi irány után és neki ügetve egy korlátnak, azt művészi, könnyed modorban ugratja, és azután szép tempóban követi a falkát, hatalmas, sötét sövényeken át. Miután „The King" (ifj. Rapid lova) stride-jában hibátlanul ugrott egy mezei kaput (field gate kb. 1.20—1.30 m. magas), felérnek egy enyhe dombtetőre, honnan egy igazi hunting panorama tárul ifj. Rapid szemei elé. Enyhe hajlású völgyb en, zöld mezők, egymástól fekete sövényekkel elválasztva. Emitt, amott egy-egy magányos fa. A farmhouse kémény füstje, mint vékony fehér fonal száll fel a borongós, szürke égboltra stb. szép tájakon keresztül a