Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A róka, nyúl, szarvas és vonzalék falkavadászatokról

72* gyon korai ez éghajlat alatt annyira, hogy a természet kinyílta után három-négy hét a legtöbb, mit remélni lehet s eszerint a vadászatok élvezete három rövid hónapra van korlátozva; magyar barátaink azonban oly buzgó kedvelői e sportnak, hogy e három hónap alatti élményeik teljesfokú élvezhetése végett mit sem kímélnek, a fóthihoz hasonló falkák fentartására." Ezután leírja az istállókat, lovakat stb. 2. A nyúl utáni falkavadászat. (Hare-hunting.) Angolul a kan nyulat: „jack hare", a nőstényt pedig „doe", a kicsinyjét „leveret"-nek hívják. A nyúl utáni kopó angolul „harrier", magassága 17—20 inch, vagyis 43—51 centiméter. Egy vadászatra 10—15 párt (couple) szokás vinni. A kennel és személyzete ugyanolyan, mint a rókakopó falkánál. A ,

harrier", vagyis nyúl-kopó falkára, épp úgy, mint a többire nézve a fődolog, hogy csak egyfajta vadra és egyfajta vadászati módszerhez legyen szoktatva. A season Angolországban tovább tart, mint nálunk, ott ugyanis február végén vagy március elején fejeződik be. „See ho!" vagy „So ho!" kurjantással uszítja a falkát a falkár, mikor a nyulat meglátja és az iram kezdődik. A „kill"-nél a nyúl füleit szokta a falkanagy valakinek adni. A nyúl ibelső részeit a falka kapja. A nyúl