Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A róka, nyúl, szarvas és vonzalék falkavadászatokról

69* irányba; szemlélni a határozott erélyt, mellyel a magukat jó szimaton tudó kopók gyorsabban és gyorsabban hajtanak, farkukat lebocsátva, lehetőleg kifeszített testtel, sőt remegve a titokteljes bűbáj hatása alatt, látni a többinek az igaz úton járókba helyezett bizalmát, az élv megosztásának mohó vágyát s az egymástóli függés elismerését — mindez igen gyönyörű és vonzó. Nem csoda, ha ilyenkor lovunkat nem igen kíméljük s elfeledve, hogy ő is halandó, oly sebes haladásra biztatjuk, mely a szünetet ha nem is éppen szükségessé, de legalább kívánatossá teszi." ,,E szünet most bekövetkezik. A róka egy szőllő tövében szétszórtan legelésző sertéscsorda közt tűnt el s vele a sertésektől ronda téren a szimat is elveszett. 'Markman és Rockwood és Challenger (kopók) szél ellen futva társaikat tévútra vezették, a kopók most felütötték fejüket s falkár nélkül a róka kétségkívül vesztve volna. A sportsmanek leugrálnak lovaikról s izzadt arcukat törülik, a gróf felhasználja a szünetet, második lovára ül s a szép Linda de Chamounix-t haza küldi. Gróf Pálffy szél mentében lovagol el s azt hiszi, hogy tudja, merre ment a róka. Hills bevárja a kopók körkémlelését (cast) s látván, hogy a falka meg van zavarodva, a szőllőnek szögletére lovagol. Ezen irány szélellenes, arra emberek dolgoznak és éppen nem valószínű, hogy a róka arra vette volna futását, de hn kissé alább a szőllő tövében árok nyúlik el, hova egy üldözött állat örömest menekülhet s ezenkívül a falkár éles szeme, fenn magasan a tiszta légben egy szárnyain függő keselyt fedezett fél, mely bizonyosan valamely lenn lappangó állatot les. Gróf Pálffy ezt nem tartja ugyan helyes iránynak, de sokkal jobb sportsman, hogysem ellenezné, vagy hogy a falkától elmaradni akarna