Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A róka, nyúl, szarvas és vonzalék falkavadászatokról

67* Whyte Melville az első részben leírja Pestről való kilovaglását a meethez. Azután leírja a meetet, igen érdekesen, majd így folytatja: „Mint minden jól idomított kutya, úgy a fóthi falka kopói is szilárd (steady) és éles nyomozók. A falkár egy biztató szavára s egyetlen intésére (mert Hills, a falkár, rendkívül nyugodt s azt tartja, hogy még a rejtben is minél kevesebb a zaj, annál jobban folyik a munka), valamennyi keres már s bár egyetlen kopó sem látható, de a sás és káka csörög és ing, amint közötte pizseg a falka. A symphoniát nemsokára megkezdi egy pár vékony nyiffantás, mely közé azonnal mély hang is vegyül s ezt rögtön az egész orohesternek olyszerű harsogása követi, mely az izgatott hallgatók magyar vérét buzogásig fokozza. A falka nemes mestere látható örömet élvez s megveregetve Linda de Ohamounix fényes nyakát, arra gondol, mily derék dolog lesz majd a mozgékony kis kanca hátán menni az első húsz percben, míg azután, ha ereje kimerülni kezd, Driver váltja fel őt. Gróf Pálffy csendesen lopódzik el <ama kettős céllal, hogy a róka kijöttét láthassa s idejekorán indulhasson utána. Sógora egy futófékszáros fiatal lovon szivarvéget dob el s csak azt sajnálja, hogy oly kevés ugrásra van alkalom. Mindenki lova fején át nézegél a rejtbe s készen tartja magát az iramra. A falka harsogó zenéje tízszeressé vált, a kopók a róka nyomában vannak s minden kopó keres, a róka halkan kiillan a rejtből s ennek szélén vagy ötven ölnyit haladván, újra besurran; két pár kopó kibukik a nádasból, de bármily fiatalok is, félölnyit sem futnak, ha nem szimaton s nincs szükségük ostorpattogásra, mely őket feladatuk helyére visszatérítse. A szimat pompás s a kopók anynyira sarkalják a rókát, hogy ez nem mer a síkra lépni