Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A róka, nyúl, szarvas és vonzalék falkavadászatokról

66* Vannak vélemények a kiásás mellett és ellen, de mindenesetre rókát bármi formában is kiásni kegyetlen dolog. Egyik jóhírű angol szakkönyvben a következő, megszívlelendő sorok olvashatók: „Nem egyedül a rókavér hiánya az, ami hátrányos a falkára nézve, hanem az elveszett szimatnak sokáig hiábavaló keresése is az, ami a falkát lanyhává teszi." Beekford XXI-ik leveléből. Végül pedig idézem Beekford XXI-ik leveléből az alábbiakat e szavakban ugyanis röviden, de kifejezetten van összefoglalva a róka falkavadászat jellege: „Az a sok esély, mely a róka falkavadászatoknál a kopók hátrányára van, ugyanis a friss rókára való átváltás, az üldözött róka irányváltoztatásai, az üldözött rókának valami kuvasz által való félreüldöztetése, a hosszabb check-ek, a kihűlt gyenge szimatnak lassú követése és a szimat elhalása, ezek mind szükségessé teszik azt, hogy a falka, amennyire csak lehetséges, mindig az üldözött róka közelében maradjon. Ez az első és megmásíthatatlan alapelve a róka falkavadászatoknak." Egy róka faíkavadászat leírása. Most pedig, mielőtt áttérnék a nyúl utáni falkavadászatokra, idézem Whyte-Melville sorait, melyeket a fóthi róka-kopó falkáról írt a „Sporting Review" 1859. évi első füzetében. E cikket Bérczy Károly úr magyarra lefordítva a Vadász- és Versenylap 1859. évi 12-ik számában közölte, a belőle kivett alábbi sorok igen érdekesen mutatják egy róka falkavadászat képét, itt Budapest körül.