Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A róka, nyúl, szarvas és vonzalék falkavadászatokról

58 hogy egy kopó a rejtben hangot ad (challenge), azután ismét tovább kutatva már a másik és a többi kopó is ad hangot, mi által jelzik, hogy a szimaton vannak. Azt hiszem, nem érdektelen, ha itt most Beckford szavait idézem: „Kimondhatatlan nagy élvezet hallani a fokozatosan gyarapodó, emelkedő kopó chorust, amint fokról-fokra zavarják a kopók a rókát a rejt szélére. Ezek oly pillanatok, melyeket csak érezni lehet, de leírni nem. Részemről ezt hallani nagyobb élvezet, mint a világon a legjobb nyúl utáni vadászatot végiglovagolni." Ez az igazán érdekfeszítő mozzanat a többi más vad vadászatánál' hiányzik. Midőn a falkár meglátja a vadászott rókát, úgy a Tally ho! kiáltással uszítja utána a falkát. A Tally ho! kiáltás a keresett, vagyis vadászott róka megpillantását jelzi. Midőn a róka a rejtből kifut, ezt a falkár a Gone away! kiáltással jelzi és több rövid, szaggatott hangot fúj kürtjébe, gyors egymásutánban és a Huic-Tally ho! kiáltást a Gone away! kiáltással egyszer még megismétli (természetesen nem rögtön, hanem mikor már a róka úgy kb. 150—200 lépésnyire van, nehogy visszariadjon), ezekkel a hangokkal uszítja a falkát az elrohanó róka szimatjára. Ekkor azután kezdődik az iram vagy hajtás, angolul „run". E kurjantások csakis a falkárt, esetleg az ostorászokat illetik meg. A többi résztvevő, amennyiben meglátja a vadászott rókát, — nem esetleg egy másiGone away!