Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A róka, nyúl, szarvas és vonzalék falkavadászatokról

51 janak (blooded), annak az az egyszerű és általános magyarázata, hogy ez buzdítólag hat a falkára. annak további működésére. Azért, hogy a kopók hosszabb iram, fáradság nélkül legyenek képesek a rókát ily alkalomkor elfogni, az a szokás, hogy a covertből kifutni akaró rókát az emberek oda visszazavarják, vagyis jobban mondva bent tartják azáltal, hogy kellő távolságiban a covertíől zajt ütnek, hogy a róka ne is gondoljon arra, hogy ki jöhet, és így a kopók a rókát még bent a covertben elfogják. Ha a covert-ból egy fiatal róka fut ki, azt a kopók el tudják fogni anélkül, hogy messzire kellene nekik utána futniok, de ha — ami elő is fordul — egy öreg róka után futnak ki a kopók a covertból, akkor, mivel ezt úgy sem tudják elfogni, le lesznek ostorozva a szimatról a kopók a lábaiknak kímélése céljából. Vagy pedig még training híján már félúton kiállanak. Ez pedig inkább lehangolólag hat a kopókra, látván, hogy mindúntalan hiába iparkodnak a róka után. Mikor azután már jobb formába jöttek a kopók, akkor már lehet velük fokozatosan kezdeni a rendes vadászatot. A cub-thuntingek alkalmával az újonckopók, melyeket eddig csak arra tanítottak, hogy mi az, ami után nem szabad menniök, megismerkednek az idősebb kopók vezetése mellett az őket megillető szimattal. Természetesen figyelni kell akkor is, hogy más vad után ne menjenek, nem szabad elfelejteni, hogy a fiatal kompok könnyen esnek abba a hibába, hogy valami más vad után is futnak és ezzel esetleg, különösen a soká pihentetett öreg kopókat is erre a hibára csábítják. Hogy hogyan kell ezeket a dolgokat a falkárnak 4*