Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

A falkavadászatok fejlődésének története rövid pár szóban

14 vadászat minden valószínűség szerint már a középkorban olyan formában folyt le, mint ma. A nyúl falkavadászat pedig eleinte inkább a gyalogosan is figyelhető lassú beagle-falkák módjához hasonlított. Nálunk. Magyarországon a régi idők kopó vadászatai ugyanolyanok voltak, mint a most is még — némely erdős, hegyes vidéken — szokásos, magyar kopókkal való vadászatok. Ezen vadászat abból áll, hogy a kopók a vadat úgy hajtják, hogy az arra fut, ahol a vadász fegyverrel kezében várja, (régen nyilakkal vagy lándzsával később puskával) de természetesein a vadásznak is tudnia kell, hogy hol van az a hely, merre ez megtörténhetik; hogy hol kell a vadat elállani, honnan várni stb., szintúgy, hogy hol kell a kopókat beereszteni a sűrűbe stb., stb. Mátyás király, Rákóczi, gróf Zrínyi a költő stb. régi vadászok kopó falkái ilyen értelemben vadásztak. Mint a történelemből tudjuk, gróf Zrínyi a költő ennek a sportnak lett is az áldozata, — egy vadkan megölte. A mai értelemben vett róka-falkavadászat eredete tisztára angol, és jóval későbben kezdődött, úgy körülbelül 1700 körül, és akkor is még egy jó ideig nem egészen a mai alakjában, hanem sokkal lassúbb kopókkal és sokkal lassúbb módszerrel. A Badminton Library „Hunting" című könyve azt mondja erre vonatkozólag, hogy ugyan tökéletes leírás ezekről nincs, de annyit lehet tudni, hogy ez időkben egész korán, a hajnali órákban mentek ki vadászni, s az éjjeli lakmározásból hazatért és a covertbein teli gyomorral fekvő rókát egy-két pár kopóval kizavarták, s miután a róka már jól elhagyta a covertet, eresztették utána a falkát, mely lassan vadászta tovább, jó sok ideig a kihűlt szimatnak fokról-fokra való lassú nyomozásával. Ebben