Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618
Az akadálypályákról
127* Legyen egy kissé megdöntve és amennyiben akarják, lehet e szilárd akadályokat megkönnyíteni azáltal, hogy a tetejükbe gyeptéglákat vagy az előírt magasságon felül másvalami bozótot tesznek. d) A nálunk úgynevezett „angol ugrás": Ez egy az a) pontban leírt sövény, előtte egy árok, melynek maximális szélessége 1.30 m„ minimális szélessége fél méter. Ezen árok előtt kell egy körülbelül 50—55 cm. magas korlátnak lennie, úgy csinálva, hogy a ló lába e korlát alá ne kerülhessen, (amit legjobban úgy lehet elérni, ha e korlátul szolgáló mintegy 15 cm. átmérőjű dorong egy gyeptéglákból összerakott és belül deszkával megszilárdított kis földsáncra van erősítve, igen ajánlatos e figyelmeztető korlátul (guard-rail) szolgáló dorongot fehérre vagy világosszürkére befesteni, hogy a sövény színétől elüssön, miáltal még kifejezettebben szolgálja célját. Magát a csinált sövényt összefogó keresztrudakat azonban nem kell befesteni fehérre, azok maradjanak természetes színükben, legjobb e célra kb. 6—8 cm. átmérőjű akácfarudakat használni a természetes héjjukkal. Ha élősövény áll rendelkezésre, úgy akkor ezen csinált sövényt összefogó keresztrudak egészen feleslegesek. Meg kell jegyezni, hogy a figyelmeztető korlát (guard-rail) csak úgy ér valamit, ha az 50—60 cm. magas, mert ha alacsonyabb, úgy akkor könnyen megtörténhetik az, hogy a ló rálép és elbukik.) Ezen utasítások betartását annál is inkább gondolom célszerűnek, mert csakis az a) b) c) d) pontokban foglalt akadályformák azok, melyeket emberi kéz is képes úgy előállítani, hogy az a használatban is jó legyen e célra. Míg ellenben bank-eket, vagy száraz árkokat, vagy leugrásokat stb., melyek a természet által alkotva, igen szép akadályokat képelhetnek, emberi kéz nem