Pfeifer Ferdinánd: Falkavadászatok és az akadályverseny-sport / Budapest, Pfeifer, 1922. / Sz.Zs. 1618

Az akadálypályákról

Áz akadálypályákról. * Abban a reményben, hogy alábbi soraimmal az utókor akadályverseny sportjának hasznára szolgálhatok, leírom ide most azokat, miket ez időben egy versenylapban közzétettem: Az akadályverseny-szabályok nálunk az akadályok minőségére és méretére nézve részletesen nem intézkednek és így az illető pályatervezőnek túlnagy szabadságot hagynak, melyet bizony sokhelyütt nem éppen szerencsésen használtak fel, mint ahogyan ezt számos példa mutatja. Az alábbi általam proponált szabályok kidolgozásánál az a gondolat vezérelt, hogy az akadálypályák egyik legfontosabb tényezője az akadályok minőségéből áll, mert ha még olyan szépen egy csomóban és jó tempóban is mennek a lovak egy akadályversenyben, ha az ember nem látja igazán emelkedni, ugrani a lovakat az akadályokon át, hanem csak azt látja, hogy a lovak az akadályokon csak átgaloppiroznak, jó vagy kevésbbé jó szerencsével, úgy az ilyen akadályverseny nem mondható szépnek. Másodszor szem előtt tartottam azt az igazságot, hogy a versenynyel ellentétben a vadászaton vagy bármi más lovaglásnál, amennyiben egy ló ugrási képességét nem haladja meg, nincsen olyan rossz